Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény és egyes kapcsolódó törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1312 évi LXVIII. törvénynek, amely többek között módosította a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvényt. Ez a törvény, tehá t a 2019 nyarán elfogadott törvény, amelynek a most tárgyalt javaslat a folytatása, a teljes magyar kutatásfejlesztési és innovációs rendszer intézményrendszerének, finanszírozásának átalakítását szolgálta, ahogyan államtitkár úr említette. Ennek a követk ező főbb elemei voltak, és ezekhez kapcsolódnak nyilván a mostani módosítók is. Egyrészt 25 százalékkal megemelte a kutatásra, fejlesztésre, innovációra fordítható forrásokat. Ez mintegy 32 milliárd forint, ami beépült a költségvetésbe. Alap- és alkalmazot t kutatásokat kiszámíthatóan finanszírozó, egységes Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapot hozott létre. Ennek a 2020as évre vonatkozó költségvetésében 137,8 milliárd forintos tétele szerepel oly módon, hogy 35,9 százaléka a kutatási alapban, 47,3 százaléka az innovációs alapban szerepel. Alap- és alkalmazott kutatással foglalkozó állami finanszírozási kutatóhálózatot, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot megteremtette. Érintette ez nyilván az Akadémia átalakítását. Ez az új kutatóhálózat az Ors zággyűléshez rendelt, azaz függetlensége megegyezik az MTAval. Ez a törvény rendelkezett ennek irányító testületéről, arról is, hogy hat tagot delegál az MTA, 6 tagot az ITM, és az elnök személyére pedig az MTA és az ITM minisztere konszenzusos javaslatot tesz, a tagokat, elnököt öt évre pedig a miniszterelnök nevezi ki. (22.20) Egyúttal rendelkezik az a törvény arról is, hogy 2020. január 1jétől fel kell állni a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsnak, amely a kormány tudományos tanácsadói testülete. Nyilv án erre vonatkozóan a mostani javaslat tartalmaz megfelelő passzusokat. A jelen törvény célja az, hogy a KFI új szervezeti és finanszírozási modelljének kialakítása után - amely lehetővé teszi az egyenletesebb forrásallokációt, ahogy azt államtitkár úr is említette - a kutatási programok, valamint a pályázati rendszer hosszabb időszakra kiterjedő működése biztosított legyen. Pontosítja a KFIintézményrendszer feladat- és hatásköreit, pontosítja a KFIszakpolitikát alakító állami szereplők feladat- és hatásk örét, együttműködési kereteit - erre vonatkozóan jó néhány paragrafus található a törvényben, ezeket nem kívánom most beidézni, de fel lehet lapozni, és ez akkor világos lesz , valamint racionalizálja és egyszerűsíti a KFI hazai közfinanszírozási támogatá si rendszerét is. Emögött persze egy hosszú tapasztalat, több mint négyéves tapasztalat van, ami támaszkodhat a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint az Innovációs Alap tapasztalataira. Az értelmező rendelkezéseket említette á llamtitkár úr. Én bevallom őszintén, hogy ezt tartom a legfontosabbnak az egész javaslatban. Természetesen fontosak azok is, hogy kinek mi a hatásköre, mi a feladata, mi az együttműködés kerete, de az értelmező rendelkezések azért nagyon fontosak, mert hos szú éveken keresztül visszavisszatérő probléma volt - ha úgy tetszik, egymás mellett akár még el is beszélhettünk , hogy ki mit ért alapkutatáson, alkalmazott kutatáson, innováción és így tovább, és így tovább. Hadd említsek erre vonatkozóan néhány példá t, ami ebből a szempontból talán érthető lesz, ez még a szocialistaszabad demokrata kormányzás idején fordult elő. Az Innovációs Alap mint olyan létezett - akkor állították fel, ezt el kell ismerni , ellenben nem volt világos, hogy pontosan mit is kell e bből finanszírozni, és az, amit ma úgy mondanánk, hogy alapkutatás, amit az OTKAtól kezdve sok minden egyéb forrás akkor is tudott finanszírozni… - volt arra példa, hogy zenetörténeti kutatás, ami egyébként fontos és kultúrtörténetileg lényeges, de nem az Innovációs Alapból kellett volna finanszírozni, de abból finanszírozták. Ezt csak azért mondom, hogy az értelmező rendelkezések kulcsfontosságúak ebből az egészből. S amit én különösen fontosnak tartok e tekintetben, az az, hogy ezek az értelmező rendelke zések lehetővé teszik azt, ami eddig elég nyögvenyelősen ment, nevezetesen, hogy az egyetemi világot, a felsőoktatást, ami az utóbbi években egyre nagyobb motorja és katalizátora sok esetben az innovációnak, még inkább be lehet ebbe a rendszerbe húzni. És csak utalnék arra, hogy az
