Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 21. hétfő - 85. szám - Napirend előtti felszólalások: - DR. TÓTH BERTALAN (MSZP):
14 Köszönjük szépen képviselő asszonynak a hozzászólását. Ha jól értettük, most jön a „felszabadúlás”. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Tóth Bertalan következik. DR. TÓTH BERTALAN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Fideszes Képviselőtársaim! Itt az előző nevetgélés után eszembe jutott tavaly év vége, amikor hasonlóan nevetgéltek rajtunk, amikor a rabszolgatörvény elfogadásának megakadályozása érdekében itt a parlamentb en létrejött az az ellenzéki egység, amellyel elfoglaltuk a pulpitust. Ez után az egység után kint, az utcán is összekovácsolódtak az ellenzéki erők, és lámlám, az önkormányzati választáson ez a stratégia működött, és meghozta az eredményt. Megszűnt az a rendszer, amiben önök gondolkodtak, mi, ellenzéki pártok pedig megértettük a választók üzenetét. És tudjuk, hogy ez óriási nagy felelősség, hiszen most a szabad városokban és a szabad településeken kell bizonyítanunk. Hiszen a szabad városokban és a szabad településeken meg kell teremtenünk annak a feltételét, amit önök kormányként folyamatosan elmulasztanak, hiszen most, ebben a termelési értekezletben megint nem hallottunk a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről, amit mi célul tűzünk ki minden önkorm ányzatnál. Nem hallottunk arról, hogyan kívánják a fiatalok lakhatási válságát csökkenteni, csak arról hallunk, hogy hogyan akarják a kiváltságosokat továbbra is gazdagítani. Nem hallottunk arról, hogyan kívánják csökkenteni a nyugdíjasok körében tapasztal ható szegénységet, hogyan kívánják megoldani azt a lehetetlen helyzetet, hogy miközben a bérek növekednek, a nyugdíjak pedig lemaradnak, és több mint egymillió magyar nyugdíjas ma szegénységben él. Nem hallottunk arról, hogy a versenyképességi mutatókban, amiben azért annyira nem hasít Magyarország - nagyon vicces volt hallgatni azt a kommentárt, hogy tulajdonképpen Magyarország a 24. legversenyképesebb ország az Európai Unióban, csak éppen 23an előzik meg, de , ebben a versenyképességi mutatóban is ott v an a korrupció, amely visszafogja a magyar versenyképességet. Ott van az a helyzet, hogy a monopóliumokat nem zárják ki a magyar piacgazdaságból, de ott van az, hogy az egészségügy hogyan romlik napról napra Magyarországon. Nem beszélt arról, hogy csak a t avalyi évben 452 magyar orvos kért hatósági bizonyítványt, hogy külföldön tudjon dolgozni. Nem beszélt arról, hogy több mint 50 milliárd forintra ugrott megint a kórházak adósságállománya, miközben azt olvashatjuk, hogy a Miniszterelnökségnél kicsit túlcso rdult a propaganda finanszírozása, éppen csak 5 milliárd forinttal. Na, ezek a feladatok, amelyeket nekünk ezekben a szabad városokban el kell végeznünk önök helyett, és a klímavédelem, amelyet ön most megemlített, de azt már nem mondta, hogy az ön vétója miatt is megakadályozta azt, hogy az Európai Unió elinduljon egy nagyon komoly klímavédelmi úton; ebben is fogunk tenni a szabad városoknál. És miniszterelnök úr itt valahogy úgy fogalmazott, hogy az önkormányzati választásokon a demokrácia működött. Hát, az a sajátos demokrácia, amelyben ön gondolkodik, és nagy valószínűséggel a választópolgároknak, akik ellenzéki képviselőjelöltekre, polgármesterjelöltekre szavaztak, pont ebből a demokráciából lett elegük. Ugyanis az ország háromnegyed részében az ellenzé k nem kapott engedélyt arra, hogy plakátokat helyezzen ki. Önkormányzati cégek, önkormányzati alkalmazottak teljesen jogsértő módon szedték le az ellenzék plakátjait Nyíregyházán, Szekszárdon. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bizony, bizony!) Az Alkotmánybí róságnak is be kellett ebbe avatkozni: még ez évben meg kell alkotni azt a jogszabályt, amely ezt a lehetetlen helyzetet feloldja. Ugyanezt tették a fővárosban is: a XI., XXI. kerületben távolították el a plakátokat, és a bírságkirály az mégis Csepel, ahol egymillió forintra büntették az ellenzéki pártokat, bár a bíróság ezt nem tartotta megalapozottnak. És akkor beszélhetnénk az Állami Számvevőszék munkájáról, ahogy próbálta ellehetetleníteni a pártok működését; arról a közmédiáról, amit nem is tudok milye n jelzőkkel minősíteni, ami csak és kizárólag a kormány propagandájával volt elfoglalva. Beszélhetünk azokról az aljas szórólapokról vagy álközvéleménykutatásokról, hogy hogyan próbálták besározni az ellenzéki képviselőjelölteket;
