Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - A temesvári népfelkelésről való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGHA TAMÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:
1123 Nem feladata az előterjesztésnek értékelni az elmúlt h árom évtized románmagyar kapcsolatrendszerét, az erdélyi magyarság helyzetét. Ami állítható, hogy amit nem értünk el, azt a párbeszéd hiányával magyarázhatjuk, viszont amit elértünk, azt éppen a párbeszéddel hozhatjuk összefüggésbe. Azt azonban rögzíthetj ük, hogy komoly feladatok tornyosulnak előttünk a románmagyar viszony és az erdélyi magyarság jövőjének biztosítását illetően továbbra is. Tekintettel a két nemzet érdekeire és a közös szabadságért életüket áldozók emlékére, a ’89es romániai forradalom k itörésének évfordulóján az Országgyűlés hitet tesz a két ország közötti együttműködés, párbeszéd és szövetség megerősítésének szükségessége mellett. A romániai forradalom idején magam is útra keltem, és kopogtattam a régi családi barát, Tőkés László szilág ymenyői kényszerlakhelyének ajtaján december 23a hajnalán, és hoztam el üzenetét, amit még aznap a Magyar Televízió le is adott. Ezekben a napokban barátaimmal, így David Campanale BBCs újságíróval, kézdivásárhelyi fiatalokkal együtt találtuk ki a bálván yosi szabadegyetem gondolatát, ami először nemcsak magyarmagyar találkozóként, hanem kifejezetten magyarromán találkozóként is működött. Tusványos gondolata Temesvár szellemiségének a meghosszabbítása, nem véletlen, hogy Tőkés László e rendezvény nélkülö zhetetlen résztvevője 30 esztendeje. Nemcsak Temesvár, de Tőkés László szerepének értékelése is a magyarromán kapcsolatok tükre. Tőkés László a forradalom kirobbantójaként állt Románia teljes lakosságának a szeme előtt. Tagja lett a forradalmi tanácsnak, felszólalt az átvett televízió adásában. Magyarként megkapta Románia legmagasabb kitüntetését, a Románia Csillagát. Sajnos ezt az egyértelmű és számunkra megkérdőjelezhetetlen szerepet is megkérdőjelezte a román politikum, amikor megfosztották a kitüntetés étől. Ma ott tartunk ebben a folyamatban, hogy a román állami kitüntetés visszavonása ügyében tett panaszát a bukaresti ítélőtábla elutasította, az újabb fellebbviteli tárgyalást pedig az ügyben 2020. június 4ére, a trianoni békediktátum centenáriumára tű zte ki. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha nem nemes gesztus gyakorlását feltételezzük a dátum kitűzése mögött. A magyar állam nagykereszttel és becsületrenddel fejezte ki elismerését Tőkés László személye iránt. Szerepének hasonló értékelése szinté n biztos jele lesz annak, hogy kétoldalú kapcsolataink ígéretesen megváltoztak. Mi, a javaslat előterjesztői a magunk részéről a magyarromán kapcsolatok paradigmájának a temesvári folyamatot tekintjük. A többi irányt, mint amilyen a 90es fekete március v agy az úzvölgyi magyarellenes eseményeket átmenetinek és leküzdhetőnek látjuk. Valójában ugyanis két, egymásra utalt nemzete vagyunk KözépKeletEurópának, nagyon közel álló értékekkel és érdekekkel. A jelenlegi román miniszterelnök, Ludovic Orban, Orbán L ajos félig magyar, vallása unitárius, beszéli a magyar nyelvet. A 30. évforduló mellett ez a friss fejlemény is egy kínálkozó lehetőség arra, hogy szó szerint szót értsünk egymással, és visszatérjünk az egy irányba mutató temesvári folyamathoz, Temesvár ug yanis kötelez. Találjuk meg újra a közös furulyát, amin megszólalhat a román és a magyar dallam egyaránt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne hozzászólni államtitkár úr. (Vargha Tamás jelzésére:) Jelzi, hogy igen. Vargha Tamás államtitkár úré a szó. VARGHA TAMÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 30 évvel ezelőtt, 30 esztendővel ezelőtt ebben az időben KeletNémetország, Csehszlovákia és Magyarország talán már túl voltak a rendszerváltó hajnalhasadáson. Visszafordíthatatlan folyamatok indultak el akkor, amelyek aztán a kommunista diktatúrák összeom lásához vezettek. 1989 decemberében azonban románok és romániai magyarok még együtt szenvedték az önkényuralom fagyos mindennapjait. A magyar kisebbségi lét megkettőzte ezt a szenvedést, hiszen a
