Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - Egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1067 az ellenzéki képviselők egy mondattal azt mondják, hogy támogatom, hiszen az van benne, ami a társadalomnak kell, s leülünk és túl vagyunk rajta. De nem, mindig generálódik valamifajta olyan rossz hangulat és rossz érzés, amit a minisztérium idehoz a Házba, hogy ezért arra vagyunk kényszerítve, amire. Úgyhogy nagy tiszte lettel kérem, hogy kezdjünk el egymásnak békejobbot nyújtani, de a minisztériumnak kell először a kezét kinyújtania. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom, és megadom a szót Németh Szilárd államtitkár úrnak, hogy a viszonválaszt elmondhassa. NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Szép hos szú vita kerekedett, és a végén azt hallottuk, hogy békejobbot kellene egymásnak nyújtani. Én ezzel mélységesen egyetértek, csak nem kéne először, az első hozzászólásban páros lábbal beleszállni az előterjesztésbe meg az előterjesztőkbe, akkor talán lehetn e azt mondani, hogy tudunk egymással beszélni. Bár ennek a párbeszédnek megvan az Országgyűlésben a helye és a szerepe. Ketten is azt mondták, hogy nem tudnak a törvényalkotásba beleszólni, és milyen jó lenne, ha a minisztériumokkal együtt a parlamenti kép viselők is dolgozhatnának ezeknek a törvényeknek a megalkotásán. Azért Montesquieu óta van egy hatalommegosztási, hatalomelválasztási elv, akár a törvényhozást és a törvényalkalmazást, akár a törvénykezést, tehát a bírói munkát, az igazságszolgáltatási mun kát, akár pedig a kormányzati munkát nézzük. Ez önmagában azt mutatja, hogy nem teljesen tiszta az a szerep, amiben önök vannak. Ez jól látszott végig, hol a miniszter, hol a miniszterelnök szerepében próbáltak itt mindenfélét összehordani, hetethavat, ho l egyszerű komédiásként viselkedtek. Már elment innen Mesterházy Attila, jót derültem azon, amit mondott, tényleg poénos volt, de azért az mégse az Országgyűlésbe meg a honvédelmi törvényekkel kapcsolatos törvénymódosításhoz való. Bár Vadai képviselő asszo ny, államtitkár asszony azt mondta, hogy ő nem szeretné átvenni a katonák szerepét, mégis az történt, hogy a katonák helyett elkezdtek gondolkodni azon, hogy hogy kéne kinéznie a Magyar Honvédségnek, milyen haderőfejlesztésnek, honvédelmi fejlesztésnek kel lene lennie, és ezt meg is osztották itt velünk többen. De szerintem a legnagyobb probléma mégsem ezzel a szereptévesztéssel vagy meghasonlott gondolkodással függ össze, hanem azzal, amit a beszerzésekről mondtak. Nem teljesen értettem. Az egyikük nyilvánv alóan letolvajozta a kormányzatot, a honvédelmi minisztert, az egész rendszert, meg a katonákat, akik döntenek a beszerzésekről, a másik teljesen hozzá nem értőnek gondolja őket, és azt hiszik, hogy a minisztériumi titkos szobákban dőlnek el a dolgok, nem nyilvános semmi, senki nem tudhat semmiről. Hát hogy a bánatba ne! Először is az Orbánkormányban három fontos alappilléren nyugszik a hadügyi beszerzés. Egyrészt azon, hogy a katonák ebből nem hagyhatók ki. Ők a legfontosabbak, mert ők tudják, hogy mire v an szükség a Magyar Honvédségnél. Nem véletlenül történt meg a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium szétválasztása idén január 1jétől, ahogy erről az expozéban tájékoztattam is önöket, de hát önök is tisztában vannak ezzel, főleg a két szakbizott ság, a Honvédelmi és rendészeti, illetve a Nemzetbiztonsági bizottság tagjai. Le kell szögeznünk, hogy amit a magyar honvédek akarnak abban a szervezeti rendszerben, amelyben dolgoznak, az a fejlesztés történik meg, az a haderő- és honvédelmi fejlesztés tö rténik meg. Az a honvédelmi életpályamodell, az a humánpolitikai modell, az a toborzási modell és az a katonaiműszaki eszközök beszerzésére vonatkozó haderőfejlesztés, amiről ők döntenek. Ők ezt pontosan tudják. Ezt az befolyásolja, hogy a legoptimálisabb utat kell megtalálni, s itt leginkább az árra kell gondolni. Nem cégeket, nem országokat nézünk, hanem azt, hogy mire van szükség, s azt milyen áron és kitől lehet beszerezni. Ez nagyon fontos. Tehát optimális árban kell gondolkodni.
