Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - Egyes vagyongazdálkodási tárgyú törvények módosításáról, valamint egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1023 mert erről én információt nem kaptam. De azért, ha csak a sajtóeseményeket figyeljük meg, és az ezen törvényjavaslatot érintő sajtóhíreket, én nem szoktam felülni egyegy újságcikknek, olcsó vádaskodásnak. Tehát szeretném átdobni önöknek ezt a labdá t, hiszen olvashattunk itt a mádi borvidéken bekövetkezett komoly fejlesztésekről, az azt követő különböző fejlesztések által érintett területek tulajdonjogának az átjátszási szándékáról, lehetőségeiről. Ez volt az egyik blokk a sajtócikkekben. Olvashattun k a MÁV kezelése alatt álló ingatlan vagyon kimentési kísérleteiről. Megint csak azért itt sötét felhők lengik be azt, hogy kik hasznosítják és milyen módon feltételezhetően a jövőben ezeket az ingatlanokat. És a tokaji borvidéktől a palackozáson át nagyon sok mindenről olvashattunk. Én nem szeretnék ködszurkáló módon itt a sötétben találgatni, tisztázzák ezt államtitkár úrék. Én úgy gondolom, hogy minden egyes tervük, szándékuk mellé a megfelelő törvényjavaslat benyújtása lett volna és lenne a korrekt. Áll amtitkár urat is nehéz helyzetbe hozzák ezzel. Nem tudom, hogy hatalmában álle, én biztos, hogy megkísérelném azt, hogy visszadobom ezt a csomagot, és jöjjön be egyesével, elemenként. Tisztességes, korrekt vitát lehet folytatni erről. De az, hogy nekem a pénznyerő automatákról kell vitáznom a hitéleti tevékenység mellett, és ezt egyszerre kell megtennem, azért ne gondoljuk magunkat Supermannek. Egészen elképesztő helyzetekbe hoznak bennünket, és engem ez kilenc év parlamenti jelenlét után is meglep. A kell ő tisztelettel állok hozzá, tehát talán látja, hogy nem személyének szól a kritika. Ez egy rendszerkritika. Nem lehet így hatékony, eredményes, normális parlamenti munkát végezni. Van ám még egy fonákja a dolognak. Nemzetivagyonelemekről beszélünk, ezek k ellőképp hatékony módon történő hasznosításáról. Az egyik kérdés, ami felmerül, hogy hogyan tudjuk megtenni mindezt a 2010 óta ígért nemzetivagyonleltár híján. Ez egy nagyonnagyon durva, visszatérő vita közöttünk, és soha nem kaptunk érdemi választ arra, hogy hol van a nemzeti vagyonról szóló leltár, tudhatjuke, hogy a „családi ezüst” mennyi. Nacsa képviselőtársam sem tudja a gesztikulációja ellenére. Ön sem tudja, hogy a magyar nemzeti vagyon, amit hasznosíthatunk, milyen módon, milyen szinten használha tó fel. Képviselőtársam, bár ez tőlem meglepő lesz, ez egy hajmeresztő állapot. Tehát kilenc éve fennálló hajmeresztő állapot, hogy a nemzeti vagyon összetételét, értékét, annak változásait nem tudjuk követni sem egy költségvetési tervezés során, sem egy z árszámadás során, ahol azt vizsgáljuk, hogy a költségvetési számok, tervek megvalósultake. Még mindig úgy kell vitákat lefolytatnunk, hogy egy kicsit bekötött szemmel harcolunk abban a bizonyos ködben. Azt is látom, hogy itt ebben a javaslatban vagyontárg yak, adott esetben állami vagy más tulajdonú vagyontárgyak ingyenes tulajdonba adása merül fel. Felmerül a kérdés, hogy ez miért nem használatba adás. Tehát miért bolygatunk talán a kelleténél mélyebben tulajdonjogi kérdéseket, ha van egy állami vagyontárg yam, akkor miért nem mondhatom azt, hogy ingyenes használatába adom annak, aki hatékonyabban tudja azt forgatni, hasznosítani, adott esetben kihozni belőle egy magasabb fokú eredményt? Tehát miért ragaszkodunk a tulajdonba adáshoz, miért nem használatba ad ásról beszélünk? Ez egy abszolút jó szándékú, nem provokatív kérdés, kéretik így is kezelni. Nagyon sok mindennel kapcsolatban kötözködhetnénk. Én ezt nem szeretném megtenni. Megkérdezhetném, hogy a leselejtezett tárgyak tekintetében eddig egy év után a ke dvezményezett köteles volt valamifajta számadást adni ezekről a kérdésekről, ezután már nem kell. Nyilván hosszas diskurzust folytathatnánk mindezekről. Én úgy érzem, hogy ez viszont a bizottsági vita szintje lenne. Ezeknek a javaslatoknak részegységeikben be kellene kerülniük a megfelelő bizottsághoz, és ott a hozzáértő képviselőtársak, szakemberek, felkért szakértők kellene hogy kitárgyalják ezt a maguk mélységében. Én ezért érzem kicsit meddőnek a mi mostani jelenlétünket és ezt az egész vitát, hiszen it t most egy óriási összeszerelt, összeszegecselt politikai Frankensteinnek az egyes végtagjait próbáljuk elemezni, mélyelemzés alá vetni, de hát ez a szörnyszülött és ez a teremtmény azért csak különböző fajtájú szörnyetegek darabjaiból lett összeszegecselv e. Azt látom, hogy a lába egészen más dimenzióhoz tartozik, mint a keze.
