Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 2. kedd - 81. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (Jobbik):
975 vesznek fel. Nem véletlen, hogy a hitel szót kiemelem, hiszen a családtámogatási cso mag legtöbb eleme a további eladósodásnak ágyaz meg akkor is, ha ezek kedvezményes konstrukciók, és a kedvezmény tekintetében nincs vita közöttünk, de egészen biztos, hogy a támogatások mértékét lenne érdemes növelni a valóban rászorulók esetében, nemcsak saját tulajdonú ingatlannál, hanem egy bérlakásprogram képében is, nemcsak újonnan vásárolt nagycsaládosautó tekintetében, hanem megfelelő műszaki paramétereknek megfelelő, használt gépjárművet illetően is. Szeretném elmondani önöknek, hogy amíg teljes tá rsadalmi csoportok kimaradnak az önök világából, világképéből, víziójából, addig érdemi reprodukció, felzárkózás és saját magunk megsegítése érdemben nem várható, viszont ezeket a szavakat, ezeket az üzeneteket mindig végig kell hogy hallgassák tőlünk, mer t az igazság nem lehet ellenzékben, a magyar jövendőt nem lehet ellenzékben tartani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely képv iselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: „Emlékezzünk a Tanácsköztársaság 100 évvel ezelőtti áldozataira és mártírjaira!” címmel. Öné a szó, képviselő úr. FARKAS GERGELY (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kereken száz évve l ezelőtt ezekben a hónapokban, ezekben a hetekben a Tanácsköztársaság ideje alatt honfitársaink százai haltak meg ártatlanul vagy éppen azért, mert szembe mertek szállni azzal az embertelen rendszerrel; rájuk szeretnék emlékezni a mai felszólalásomban. Em lékezni kötelességünk, egy belső kötelességünk. Egy család, egy magánszemély emlékezik felmenőire, ezt tesszük halottak napján vagy épp az év többi napján, egy település emlékezik a felmenőire, ezt tesszük a Tanácsköztársaság napján, például a saját szülőv árosomban is, Kecelen, ahol 28 áldozata volt a Tanácsköztársaságnak, és a keceli emberek ennek az évfordulónak a kapcsán megemlékeztek a keceli lakosokról, akik annak idején meghaltak, és egy nemzetnek is kötelessége emlékezni azokra a felmenőire, akik ann ak idején ártatlanul estek el ezekben az időszakokban. Fontos emlékeznünk, és fontos arról is beszélnünk, hogy a Tanácsköztársaság alatt mi is történt, mi történt ebben a 133 napban, a Kun Béla nevével jelzett vörösuralom ideje alatt. Mondhatjuk, hogy ez v olt a kommunizmus eszméjének első magyarországi megjelenése, annak az eszmének, amely az egyenlőséget hirdette, de amikor az érdekük úgy kívánta, akkor, tudjuk nagyon jól, egyenlők között vannak egyenlőbbek, csak hogy Orwell Állatfarmjából idézzek, és ők i s ezt alkalmazták; ez az egyenlőség is egy hamis eszme. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az emberek különbözőek, kiki tudása, szorgalma, kitartása alapján másmás fajta ember, és ez nagyon helyesen így van, tehát ez az egyenlőség is egy hamis eszme, és ők e rre próbáltak egy egész rendszert felépíteni, mégpedig erőszakkal felépíteni. Érdemes arról is megemlékezni, hogy nemcsak a Tanácsköztársaság ideje alatt, amely egy viszonylag kis időszak volt hazánk történelmében, hanem világszerte az elmúlt egy évszá zadban több mint százmillió halálos áldozata volt a kommunizmusnak. Egy ilyen rendszernek az első megjelenése volt a Tanácsköztásaság, amely olyan egészséges és például a Jobbik által is fontosnak vallott értékek ellen volt, mint a nemzet. Hiszen tudjuk, h ogy a kommunistáknak nem a nemzet számít, hanem az, hogy a proletárdiktatúra, a proletártudat meglegyen az emberekben, és ott már egyáltalán nem számított a nemzeti öntudat, vagy hogy kiki büszke legyen akár a magyarságára vagy más nemzethez tartozóként a saját maga nemzetiségére. Jellemzője volt ennek az eszmének az egyház, a hitellenesség, és ez számos konkrét tényezőben megnyilvánult, úgyhogy egy ilyen eszméről beszélünk, és erről emlékezünk. Kecelen, ahogy említettem, szülővárosomban is emlékeztünk, u gyanis 1919 júniusában a DunaTisza közén számos településen történtek kisebbnagyobb lázadások, amikor is a vidéki
