Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 2. kedd - 81. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK:
973 Ezek az aprófalvak - hiszen egy aprófalvas szer kezetű választókerületből érkeztem, DélSomogyból - bizony nem értik, hogy ők miért kerültek a halálsorra. Nem értik, hogy miért mondták ki rájuk a halálos ítéletet, mert hogyha minden így megy tovább, akkor be kell látnunk, hogy annak a Magyarországnak, a nnak a vidéki Magyarországnak, amit még ismerünk vagy ami az emlékeinkben él, vége. Költségvetési módosító javaslatainkkal többek között azt is szerettük volna elérni, hogy ezt a véget megpróbáljuk legalábbis lassítani, és kiváló képviselőtársammal, Magyar Zoltánnal nem véletlenül javasoltuk azt, hogy a „Magyar falu” programra szánt összegeket növeljék meg. Hiszen ha megnézzük, hogy a következő esztendőre a kormányzat mekkora nagyságrendben fordítana erre a célra forrásokat, akkor azt látjuk, hogy ez nem ér i el a költségvetésnek a fél százalékát, 90 milliárd forintról beszélünk, ez az eredeti előirányzat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez bizony nem lesz elég ahhoz, hogy megállítsuk azt a dübörgő és a vidéken keresztülszáguldó, gyorsvonatként azt letaroló problé mahalmazt, amivel szembesülünk. A településszociológiában jól ismert az az úgynevezett Kipppont, amit a nagyonnagyon sok hazai településen már elértünk. Ez az, amikor a szelektív menekülés, illetve a szelektív elvándorlás már konkrétan meneküléssé válik, és aki él és mozog, aki egy kicsit is társadalmilag mobilisabb, az otthagyja a magyar falut, azt a magyar falut, amire Csoóri Sándor még azt mondta, hogy ez a nemzet gerince. Ha a kormányzat komolyan gondolja azt, amit amúgy vidékpolitika kapcsán el szokt ak mondani, akkor ezt a Csoóri Sándorféle szentenciát valami aranytáblába kellene vésni. Mi úgy látjuk, hogy az az 50 milliárd forint, amit előirányoztak, mondjuk, a falusi útalapra, az messze nem lesz elég ahhoz, hogy megoldja a problémákat. Messze nem l esz elég ahhoz, hogy ezek a települések végre kinyíljanak, és ne érezzék úgy magukat, mint amelyek élve vannak eltemetve, és mondjuk, probléma nélkül, ne csak helikopteren vagy néhány tíz milliós terepjáróval lehessen őket megközelíteni. Hiszen az infrastr ukturális ellátottságuk, azok a katasztrofális útviszonyok, amelyek, mondjuk, a DélDunántúl tájegységét is jellemzik, önmagukért beszélnek, és elüldöznek onnét mindenkit, elűzik onnét a potenciális befektetőket is. Ezen kellene javítani, tehát nem véletle nül mondtuk azt, hogy ezt az összeget legalább 20 milliárd forinttal növelni kellene. Növelni kellene a falusi alprogramokra szánt források nagyságát is, hiszen elismerjük, számos jó kezdeményezés található itt, viszont ha ezt összevetjük azzal a problémah almazzal, amellyel mondjuk, az ilyen nem kormányzati zsúrpubiknak való vidéken saját magam is nap mint nap szembesülök, akkor azt kell hogy mondjuk, ez bizony kevés lesz ahhoz, hogyha nemcsak egyfajta szépségtapasz szerepben gondolkodik a kormányzat, tehát kevés lesz ahhoz, hogy megoldják ezeket a gondokat. Elöregedő településekről van szó, ahol már nincsen iskola, ahol nincsen orvos, ahol lassanként most már a bolt is bezárt. Ha azt akarjuk, hogy befektetőket vonzzanak ebbe a térségbe, a népességmegtartó e rőt növeljék, és ne csak egykét Döbrögi legyen ott ezeken a településeken, akik semmiféle társadalmi felelősségérzettel nem rendelkeznek, és magasról tesznek egyébként az állami támogatásokon kívül arra, hogy mi lesz ezeknek a térségeknek a hosszú távú so rsa, jövője, akkor ezen a kormányzatnak is el kellene gondolkodnia, és meg kellene fontolni azt, hogy sokkal inkább odafigyel arra a magyar vidékre, ami nekünk a múltunkat jelenti, és hiszünk abban, legalábbis itt, a Jobbik frakciójában, hogy a magyar jövő t is jelentheti. (13.00) Erre kértük a kormánypárti padsorokban ülőknek a támogatását. Nyilvánvalóan illúzióink nincsenek, márpedig ezeknek a kistelepüléseknek a megmaradása magyar nemzeti szempontból is elképesztő fontossággal bírna. Köszönöm a figyelmü ket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK:
