Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 2. kedd - 81. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz):
935 esztendőkben, tehát ’19b en, ’20ban, ’21ben és ’22ben összesen 72 százalékkal fog emelkedni az ápolóknak a bére. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ha pedig ezt konkrét példákra is lefordítom, akkor az az ápoló, aki viszonylag a pályája kezdetén állt és OKJs végzettsége van, ő a kormányzásunk kezdetén 159 ezer forintot keresett, és most a 159 ezer forint helyett július 1jétől 324 ezer forintot keres, ami egy nagyon nagy mértékű emelkedés, és ez 2022re 517 ezer forintra fog emelkedni. De aki nagyobb tapasztalattal rendelkezik és a kormányzásunk elején ápolóként 172 ezer forintot keresett, ő most, július 1jétől 361 ezer forintot keres. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt a munkát szeretnénk folytatni a későbbiekben is. (Taps a kormánypárti pad sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, foglalják el helyüket, próbáljanak elcsendesülni, hogy zavartalanul tudjuk folytatni a munkánkat. Ismételten arra kérem önöke t, hogy próbáljanak elcsendesülni, helyüket elfoglalni. Tisztelt Országgyűlés! „Aktuális ügyekről” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából Böröcz László képviselő úr kért napirend előtti felszólalásra lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. BÖRÖC Z LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A történelemben már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a visegrádi országok, a középeurópai államok akkor lehettek igazán sikeresek, amikor együttműködtek, ak kor tudtak gazdaságilag és katonailag is megerősödni, és akkor tudtak önállóak maradni, hogyha együttműködtek. Ez az együttműködés, ez az összefogás egy természetes állapot kell, hogy legyen, hiszen sok esetben közös a múltunk, közösek a problémáink és köz ösek az érdekeink is. Tulajdonképpen a visegrádi országok együttműködése természetes, és az a természetellenes, hogyha nem működünk együtt. Éppen ezért célszerű lenne és magától értetődő egy jó magyarromán viszony, egy jó magyarromán együttműködés is, ez azonban, úgy tűnik, hogy nem teljesen így történik. Románia régóta készül a 100. születésnapjának a megünneplésére, egészen pontosan a NagyRománia 100. születésnapjának a megünneplésére; ami az ő szemszögükből bizonyára érthető is, viszont ami az egyik e mbernek öröm, az a másik embernek fájdalmat jelent. Ami a románoknak az országuk megnagyobbítását, az Magyarországnak Erdély elvesztését és az ország feldarabolását jelentette, ami érthető módon nekünk nem lehet örömünnep. A nemzeti összetartozás évéről sz óló országgyűlési határozatban szerepel: a trianoni békediktátum máig megoldatlan politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémát okozott; ez ebben a Házban mindenki számára nyilvánvaló, legfeljebb csak egy kis szekta tagadja ezt. Sajnos azonban úgy tűni k, Trianon évfordulója a román politikából a legrosszabbat hozza ki. Kezdődött az úzvölgyi katonai temető ügyével, ami előtt az ember teljesen értetlenül áll: egy egyébként területileg sem illetékes román polgármester úgy akarja román emlékhellyé alakítani ezt a temetőt, hogy ott egyetlen román katona sem nyugszik. Ez az a kérdés, amivel kapcsolatban a budapesti román nagykövet példátlan módon nem tett eleget a berendelésének, és megtagadta a párbeszédet. Ezután a román külügyminisztérium közleményt adott k i a nemzeti összetartozás évével kapcsolatban, ami nem kisebb ostobaságot állít, mint hogy Trianon utat nyitott a magyar nemzetállam megszületésének. Ez körülbelül egy olyan mondat, mint amikor az embernek leamputálják a végtagjait, és az orvos hátba vereg eti, hogy ezután már nem lesz gondod a végtagjaiddal. Néhány napja pedig két kormánypárti szenátor húzott elő ismét egy egyszer már a szemétkosárba került tervezetet, amely június 4ét a trianoni szerződés ünnepnapjává nyilvánítaná. A
