Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 1. hétfő - 80. szám - Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - „Mikor éri utol a kormány a XXI. századot?” címmel - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
847 ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint hallhattuk, a képviselő úr elfogadta az államtitkári választ. Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - „Mikor éri utol a kormány a XXI. századot?” címmel Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnök úrhoz: „Mikor éri utol a kormány a XXI. századot?” címmel. Az interpellációra, tisztelt képviselő úr és tisztelt Ház, a miniszter elnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszter nevében Cseresnyés Péter államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai kutatóműhelyekben, szakmai szervezetekben már régóta a robotizáció gazdasági hatásairól folyik a vita, és egyöntetű a következtetés, mely szerint európai országonként több százezer munkahely szűnhet meg , kerülhet veszélybe, illetve alakulhat át. A tárgyban feltett kérdéseimre ugyanakkor szakszerű, érdemi válasz nem érkezett, Magyarország Kormánya részéről nem látjuk azokat az impulzusokat, amelyek azt jeleznék, hogy ez a kormány felkészült arra a változá sra, amely a szakmai szervezetek szerint leginkább kettő ágazatot forgat fel: az egyik ilyen az autógyártás, a másik pedig a logisztika. Egy olyan helyzetben, ahol a külföldi autógyártó hálózatok teljesítményének van kitéve a magyar gazdaság igen nagy szel ete, és a regionális kitettségünk valami brutális, erre nem felkészülni legalábbis szakmai, politikai hibának számít. El kell hogy mondjam, az a helyzet, melynek értelmében a magyar export, illetve a magyar import több mint 25 százaléka Németország irányáb a vagy irányából bonyolódik le, egy egyértelmű helyzetet teremt. Magyarországon összeszerelőüzemjelleggel van jelen nagyon sok multicég, ezekkel a kormányzat stratégiai megállapodást köt, különböző kedvezményeket biztosít számukra, olyanokat, amelyeket a magyar mikro, kis- és közepes méretű vállalkozások számára nem, és egyértelműen látszik az is, hogy egy alacsony bérszínvonal mesterséges fenntartásával igyekeznek ezeknek a társaságoknak kedveskedni. Ha viszont bekövetkezik az a válság, amelyet a német a utóipari vállalatok szakmai képviselete is már idénre egy 5 százalékos visszaeséssel prognosztizál, akkor mi történik először? Baj esetén a beszállítói lánc végén álló kisebb cégek megrendeléseit mondják vissza, és láss csodát: Magyarországon elkezdtek sor jázni azok a hírek, melyek értelmében az itt dolgozó, hűtő, fűtőcsöveket beszállító társaság megrendeléseinek egy részét mondták vissza, vagy onnan bocsátottak el munkavállalót. Egy héttel később jött a hír, hogy az autókárpitot gyártó beszállító társaság bocsátott el, épít le magyar munkavállalókat, és miközben azt látjuk, hogy a magyar gazdasági adatok látszólag impozánsak, látszólag megnyerőek, kimarad a háttérből az, hogy a magyar mikro, kis- és középvállalkozók szektora küzd, harcol a megélhetésért, miközben a multicégek indokolatlan kedvezményeket élveznek. Egyértelmű tehát a kérdés: mikor tanul a harmadik évezred üzeneteiből a kormányzat, mikor hozza helyzetbe a saját mikro, kis- és közepes méretű vállalkozásainkat, mikor tárgyalja újra a stratégia i megállapodásait az érintett multicégekkel, mikor köti ki ezekben a magyar bérszínvonal legalább lassú emelését, emelkedését, és összességében mikor adja fel végre az összeszerelőüzemstátuszt annak érdekében, hogy sikeres, önálló, önmagukat építeni képes társaságokon keresztül Magyarország bármilyen válsághelyzetben talpon tudjon maradni? Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
