Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
9 ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Jobbik részéről Z. Kárpát Dániel: „Milyen mértékű népességcserét hajt végre a kormány?” címmel. Öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vasá rnap folyamán az egyik szarvasi úgynevezett munkásszállón két mongol állampolgárságú férfi vitatkozott össze, egyikük késsel támadt a „jó barátjára”, és kórházi kezelés lett az egyéninek éppen nem mondható akció vége. Rendszerszinten láthatjuk azt, hogy a kormányzat úgynevezett munkásszállóépítési projektjei mentén tömegesen importál idegen munkaerőt Magyarországra, már jóval nagyobb létszámban, mint százezer fő tekintetében. S azt is el kell mondjuk, hogy a történelem újra ismétli önmagát, hiszen amikor a debreceni úgynevezett menekültszállóból törtek ki bűnözők, és figyelmeztettük önöket jó pár évvel ezelőtt, hogy ebből egy nagy migrációs spirál és közveszélyügyi spirál fog kialakulni a bűnözés különböző formáinak terebélyesedésével, közölték velünk, hogy ilyen probléma nem létezik, migrációs probléma Magyarországon nincs. Ezt itt mondta el egy fideszes államtitkár nagyjából öt évvel ezelőtt. A helyzet az, hogy a történelem sajnálatos módon minket igazolt. Most pedig azt látjuk, hogy - az említett békési k isvárosnál maradva - elmondhatjuk, hogy a Vasipari Zrt. leépítésével 400 magyar ember veszítette el a munkahelyét, a Pannon Lúd Kft. mezőkovácsházi üzeméből szintén 400 főt rúgtak ki, ugyanakkor a szarvasi Gallicoop eközben indiaiakat, ukránokat, mongoloka t hív, jellemzően alacsonyabb bérszínvonal mellett, mint ami a magyar szférában megszokott, s jellemzően ha túlmunkáról vagy túlmunkára kényszerítésről van szó, akkor bizony könnyebben kezelhetőnek tartott idegen állampolgárokat hoz ide. Azt is szeretném e lmondani, hogy a kormányzat gazdaságvédelminek nevezett akcióterve nemhogy beavatkozna a magyar munkavállalók érdekében, hiszen egyértelmű, hogy nagy multicégek számára jó és előnyös, ami történik, hanem még nehezebb helyzetbe hozza a magyar munkaerőt azál tal, hogy a munkásszállóépítési programot már nemcsak önkormányzatok irányába nyitja ki, hanem a vállalkozói szféra, tehát a kormány stratégiai partnerei, a multicégek irányába is. Azon multicégekről beszélünk, amelyek a közteherviselésben nem vesznek rés zt Magyarországon. Ha most a költségvetési vita előtt megnézzük a költségvetés sorait, azt látjuk, hogy masszív ezermilliárdokat húz be ez a kormányzat a lakossági áfabefizetésekből, viszont a társaságiadóoszlopban, ahol a multicégek adóbefizetéseinek kel lene megjelenni, egy törpe parányt látunk, tulajdonképpen semmit. Nemhogy közteherviselés nincs tehát Magyarországon, hanem a multicégek egyoldalú kényeztetése folyik, ugyanúgy, ahogy az általam gazdaságpolitikailag és máshogy sem tisztelt GyurcsányBajnai időszakban. S szeretném elmondani azt is, hogy a gazdaságvédelminek nevezett akcióterv csak kiterebélyesíti ezt a folyamatot, nem állít gátat a kényszerű kivándorlás elé, erősíti a munkaerőimportot, tehát ilyenformán egy lakosságcseréhez, egy népességcser éhez járul hozzá. Ha ukrán, török, indiai munkaerő tömeges importjáról beszélünk, érdemes megvizsgálni egy olyan országot, ahol ez a folyamat hamarabb kezdődött, és érdemes megvizsgálni, hogy hova tartott ez a folyamat, hiszen nekünk nem ott kell lennünk, ahol éppen az akció zajlik, hanem oda kell érnünk, ahova majd a támadás végén a labda érkezik. De Magyarország Kormánya megint le van maradva, mert azt láthatjuk, hogy ha Lengyelországot vesszük górcső alá, akkor öt év alatt a migránsok száma, ha úgy tetsz ik, a migráns munkások száma a nyolcszorosára növekedett, és a Financial Timesban is közölt vizsgálat szerint, ha a kivándorlókat leszámítják a valós lélekszámból, az ukránok ma már Lengyelország lakosságának 4, illetve 8 százalékát alkotják, valahol 4 és 8 százalék közötti értékről lehet beszélni tehát. Ehhez, hölgyeim és uraim, mindössze öt esztendő elegendő volt.
