Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP): - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
633 De mondok még valamit. Magyarország mostani miniszterelnöke ’9091ben azt mondta, hogy hogy mer bárki olyat mondani, hogy a szocialista rendszer alatt hozott bármely törvény jogsértő lenne. Ezt mondta a mai miniszterelnökünk. Majd mit mondott a 2012ben hatályba lépett Alaptörvényben? Hogy ’44. március 19e után minden törvénytelen volt, diktatúra volt, ami törvényeket akkor ott hoztak, az semmiképpen sem alkotmányos, tehát gyakorlatilag pont az ellenkezőjét mondta. Ha csak az ő változásából indulok ki, az ő személyének a változásából, akkor mondja meg már valaki, hogy ma hogy fog tudni megfelelni az Alaptörvény szellemiségének bármely intézmény bármely vezetője vagy tanára, ha így változnak az értékrendek! Ez egy olyan szabály, ami tudják, mit szolgál? A végleges félelemkeltést szolgálja. Le fognak bénulni a tanárok, különösen például a történelem- és a magyartanárok, mert ők tanítanak olyan adottságú vagy olyan szellemiségű tantárgyat, amiben akár egy mondatt al is oda lehet csapni a mostani rendszernek, egyébként pedig már éppen eléggé öncenzúrázva vannak a magyar pedagógusok, a túlterhelt óraszám miatt gyakorlatilag fáradtak, felkészülési idejük nincs, gondolkodási idejük nincs. Tudják, mi lesz? Egy iszonyato s önkontroll, egy iszonyatos visszatartása annak, hogy a gyerekeket gondolkodó gyerekekké neveljék, mert mi azt várjuk el tőlük. Mi otthon gondolkodó gyerekekké neveljük a gyerekeinket, de oly sok időt töltenek az iskolában, hogy az iskola simán leronthatj a egy jó szellemiségű család gyereknevelését. Mi lesz ezután? Az lesz, kérem szépen, hogy pártemberek, pártfegyelem, állampárti igazodás, és ezt senki nem szeretné 30 évvel a rendszerváltás után. Jogászember vagyok, eltöltöttem 30 évet a tárgyalóteremben. Az az ember, aki azt a kérdést, hogy háromévesen vagy négyévesen menjen egy gyerek óvodába, eltereli a bíróság rendszerébe, az egyszerűen megöli a jövő nemzedéket. Igaza van abban Arató Gergely képviselőtársamnak, hogy ha nem engedik, akkor nyerjenek jogor voslatot. De azt nem gondolja komolyan senki, hogy egy ilyen kérdést, hogy egy gyerek háromévesen vagy négyévesen menjen óvodába, és ott esetleg nem a szülő vagy nem a gyermek érdeke szerint dönt egyvalaki, akkor bíróságra tereljük. Hát ne mondja nekem azt senki, hogy ebben az iszonyú nagy intézményrendszerben nem lehet három egymástól független szakembert bizottságba terelni a jogszabállyal, és ők el fogják dönteni, hogy engedik, hogy az a gyerek ne három, hanem négyévesen menjen óvodába. Hát álljon már m eg a menet! Egy gyerek sorsa! Még el sem váltak a szülei, még komoly jogi probléma a családban nem volt, de mondjuk, négyévesen szeretnék beküldeni, mert a gyerek fejlődése, a szülőhöz való viszonya még nem engedi, hogy elváljon a szülőtől, és majd ezt egy bíró fogja eldönteni, aki egyébként totálisan nem ért ahhoz, hogy a gyerek nevelésében milyen szempontok az elsődlegesek. Én is örülök annak, hogy igyekszünk a gyerekeket minél előbb közösségbe vinni, de aki valaha életében legalább három, egymástól fü ggetlen családba vagy akár ugyanabba a családba született három, teljesen más személyiségű gyereket látott, tudja, hogy az egyiket másfél évesen le lehet választani, mert olyan talentuma van, hogy pillanatok alatt adaptálódik - például az én gyerekem ilyen volt , a másik gyerek meg még ötéves korában sem tud elválni a szülőtől, és még ötéves korában is minden reggel az óvónők fél óráig vigasztalják a gyereket, mert elment anyuka vagy apuka. Tessenek már gondolkodni azon, hogy a gyermekek fejlődésében, egym áshoz viszonyított fejlődésében olyan óriási ellentétek vannak, hogy csuda! Tudják, mikor kezdenek a gyerekek aránylag ugyanolyan ritmusban fejlődni? Tudják, mikor kezdődik az? Elmondom. 16 éves korban. 16 éves kor az, ahol már aránylag azt lehet mondani, hogy igyekeznek, nem a gyerekek maguk, hanem a természet; elkezdődik az aránylag azonos szellemi, érzelmi, érzelmi intelligencia, világlátás, igazodás s a többi. 16 éves kor előtt annyira, de annyira különböző a gyerekek egymáshoz viszonyítható fejlődési r itmusa minden szempontól, hogy ilyet csinálni, hogy beterelem a gyerek sorsát, az óvodás sorsát a bírósági világba! Egyszerűen el nem tudom fogadni.
