Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
626 Na, de akkor térjünk vissza magára a törvénymódosításra, mert valóban egy nagyon összetett javaslatcsomag, soksoksok törvényt módosít. Ebben egyébként vannak pozitívumok is, itt néhány elhangzott kormányoldalról is, elle nzéki oldalról is, de mondok én is akkor néhányat, közte egykettőt, ami még nem hangzott el, pedig szerintem pozitívum. Például az, hogy 2021től bekerül a természettudományos eszközhasználat, eszköztudás mérése. Én mint geográfus ennek aztán végképp örül ök, de úgy általában, mivel sokszor beszélünk arról, hogy a természettudományos képzést javítani kell, az nagyon fontos visszajelzés a közoktatásban, hogy hogyan is áll pontosan a természettudományos eszköztudás meg úgy általában a természettudományos isme retek helyzete. Szóba került itt már az igazgatók, intézményvezetők bérezése meg bizonyos pluszfeladatok elvégzéséhez kapcsolható pluszbérek rendezése. Ez önmagában rendben van, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a pedagógusok bére eléggé alacsony. Most ebbe n em mennék bele, mert messzire vezetne, hogy lefolytassuk állandóan ezt a vitát, meg kell nézni a konkrét számokat, hogy a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest hogyan alakul - alacsony a pedagógusok bére. De ennyi erővel már egyrészt a helyettesítéshez ka pcsolt pluszfeladatokat is belevehették volna ebbe a körbe, illetve voltaképpen akkor már ezzel a lendülettel az illetményalapot a minimálbérhez vissza lehetett volna kötni, és akkor még sokkal jobb lenne a helyzet. Tehát itt inkább hiányérzetem van, nem ö nmagában az, hogy itt néhány ponton belenyúlnak a fizetésekbe. Bizonyos értelemben akár pozitívumnak is tekinthető, ahogy a tanárhiányra, a pedagógushiányra reagálnak. Nem először fordul elő - annak ellenére, hogy egyébként mindig megkapjuk, főleg Rétvári Bencétől, hogy természetesen Magyarországon pedagógushiány nincs , hogy egyébként a törvényt folyamatosan úgy reszelgetik, hogy a meglévő pedagógushiányt valamilyen módon tudják kezelni. Korábban már volt olyan törvénymódosítás, ami át is ment a Házon, ho gy bizonyos tárgyak esetében nem kell szaktanári pedagógus végzettséggel rendelkezni, hogy oktasson valaki, vagy a gyógypedagógus végzettséget kihúzták sok helyről mint kötelezettséget; mondjuk, azzal nem értettünk egyet, de ez egy másik kérdés. Most példá ul egy olyan megoldást is beletettek, ami voltaképpen akár el is fogadható és megoldásnak tekinthető rövid távon. Ez a megoldás, amit itt már emlegettek képviselőtársaim, hogy olyan pedagógus esetében, aki egyébként mindent elvégzett már az egyetemen, csak a nyelvvizsgája nincs meg, hogy a diplomáját ki lehessen állítani, ő kezdhessen el tanítani. Nyilván neki aztán majd a nyelvvizsgát meg kell szerezni. Ezt akár pozitívumnak is lehetne tekinteni. Bár ez nyilván hosszú távon nem oldja meg a problémát, mert a probléma az, hogy sokkal többen mennek el a pályáról, mint ahányan bekerülnek a rendszerbe. Főleg azért is ráadásul, mert öregszik el a szakma. Tudjuk nagyon jól, hogy a következő 1015 évben olyan mennyiségű pedagógus, tehát a rendszerben most bent lévő pedagógus fog nyugdíjba menni, amit biztos, hogy nem tud pótolni a magyar felsőoktatás. Tehát ezek a számok még akkor sem nagyon stimmelnek, ha minden végzős, pedagógusszakon végzős elmegy automatikusan tanítani, és tudjuk, hogy nagyon nem ez a helyzet, m ert a tanárszakon végzettek egy igen jelentős része nem pedagógusként kezd el dolgozni. Itt visszaérünk megint a fizetésekhez. Miért nem megy oda? Ad 1: azért, mert egy kezdő tanári fizetéssel semmire nem megy az ember, a McDonald’sban is kétszer annyit le het keresni és kevesebb munkával. Ezt csak azért tudom mondani, mert tanítottam is, meg gyorsétteremben is dolgoztam, és elhiheti nekem mindenki, hogy az oktatás egy nagyobb leterheltséget igénylő feladat. Másrészt meg azért, mert egy huszonéves fiatalnak viszonylag nehéz elmondani, hogy egy ilyen központosított, centralizált, utasításokra épülő rendszerbe menjen be, és élvezze a tanítást. Egyébként az a baj, hogy ez a mostani törvénycsomag még inkább tetézi, most már gyakorlatilag visszamegyünk az 1978as állapotokhoz jóformán, amikor mindent a központból akarnak megmondani. Itt már hosszasan volt szó a tankönyvellátásról és a többi, tehát tényleg eddig legalább még úgy nagyjából meg lehetett azt oldani, hogy ha a pedagógus úgy gondolta, és a szülők ezzel e gyetértettek, akkor az ő pedagógiai elképzeléséhez passzoló tankönyvet használták. Megvették, azt használták.
