Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
606 Az időm hátralévő részében a teljesség igénye nélkül három területre, általam a legfontosabbnak tartott vagy közérdeklődésre kiemelkedően is számot tartó területekre térn ék ki. A magántanulói rendszer úgymond átalakítása gyakorlatilag két tanulócsoportot érint. Van egyrészt az, amit már említettem, hogy a középosztályban mintegy kilencezer olyan gyermek van, akiknek felelősen gondoskodó szüleik, felismerve és megismerve a saját bőrükön a magyar oktatás siralmas teljesítményét, megszervezték a minőségi oktatás körülményeit, és akik eddig is maradéktalanul eleget tettek a kötelező beszámolók során az iskola által előírt követelményeknek. Ezektől a szülőktől most önök el akarj ák venni az Alaptörvényben is rögzített jogot, hogy maguk döntsenek arról, hogy gyermekük milyen módon tesz eleget a tankötelezettségnek, ugyanis önök nem képesek elviselni azt, ebből is látszik, hogy ezen családok és gyerekek és szülők fölött a NER rendsz ere nem gyakorolhat ellenőrzést. Kimenekítették a középosztálybeli családok a lepusztított, lebutított, központosított állami iskolarendszerből a gyerekeket. Nagyon sok olyan középosztálybeli család van, amelyik nem akarja egyházi iskolába vinni a gyerekét , de látja, hogy ma a közoktatásban nem kapja meg azt a megfelelő mennyiségű és minőségű tudást, skilleket, képzést, amire egyébként szüksége lenne a XXI. században a gyerekeknek. Ez véleményem szerint nagyon nagy mértékben korlátozza a szabad iskolaválasz tás jogát. Ha ezeket a gyerekeket visszakényszerítik a közoktatás rendszerébe, akkor vagy nagyobb csoportlétszámokkal kell majd számolni, ez is egyfajta következmény, vagy még tovább dolgoztatják az egyébként is túlterhelt, leterhelt, agyondolgoztatott, ra bszolga módjára tartott, ki merem mondani, pedagógustársadalmat. Álljanak el ettől! Se politikailag, se szakmailag énszerintem ez nem helyes döntés. Hagyjanak legalább arra kiskaput, hogy ezek a gyerekek normális módon tudjanak eleget tenni a tankötelezett ségnek, ne szorítsák be őket abba a rendszerbe, amelyet kialakítottak! A másik gyerekcsoport esetében valóban kívánatos lenne, jó lenne, ha azokat a főleg rossz családi hátterű gyerekeket, akiket az iskola főként tanár- és szakemberhiány miatt eltanácsol a magántanulói státuszba - tehát magántanulói státuszba kényszerítik sokszor ezeket a szegény családokból jött, problémásnak minősített gyerekeket , visszavezetnék az iskola közösségébe, hogy újra közösségbe járhassanak ezek a gyerekek. Ennek azonban nem a z a módja, hogy a törvénymódosításban közelebbről meg nem határozott, újonnan létrehozott állami intézmény, hivatal döntsön a magántanulói státuszról, ezek a hátrányos helyzetű gyerekek ugyanis az iskola inspirálására továbbra is otthon élvezhetik az egyén i tanrendből fakadó kötelezettségeket, és nem fognak megismerkedni a közösség inspiráló erejével. Tehát pontosan a szegény gyerekeknek kellene valamilyen módon olyan iskolát csinálni Magyarországon, hogy megtalálják a helyüket, fel kellene készíteni az int ézményeket, a pedagógusokat, sokkal több tanárra lenne szükség, gyógypedagógusokra, sorolhatnám, de ez pont rajtuk megint nem fog segíteni, és attól félek, hogy tovább fog növekedni, most már százezer fölött is lesz azon gyerekek száma, akik a tankötelezet tség korhatára miatt és az iskola nem megtartó ereje miatt ki fognak hullani a közoktatásból. A másik a nyelvvizsga. Nagyszerű dolog, hogy a kormány végre beismeri, hogy egyre csak fogy a szükséges pedagóguslétszám. Csak megemlítem, hogy tavaly 6000 pedagó gus szerzett teljes értékű diplomát, de közülük mindösszesen 2300 tanár, azaz alig valamivel több mint a végzettek egyharmada kezdett dolgozni valóban a magyar oktatásban. És a másik fele ennek az, ugye, azt is tudjuk, hogy a korfa pedig egyre inkább eltol ódik, elöregszik. Hát, mondhatom maguknak, hogy 2016os adatok szerint a pedagógusok 45 százaléka, majdnem fele 50 évnél idősebb, ami azt jelenti, hogy a körülbelül 150 ezer fős pedagóguslétszámból több mint 67 ezren a következő 15 évben nyugdíjba mennek. Pótlásukhoz évente legalább 4500 pályakezdő pedagógusra lenne szükség, de jelentős részük elvégzi az iskolát, és menekül a közoktatás rendszeréből, elmegy egy multicéghez dolgozni, vagy elmegy külföldre bébiszitternek, az óvodapedagógusaink jelentős része diplomával kint sokkal többet tud keresni. Tehát ez megint egy olyan dolog, amivel nem fogunk tudni mit kezdeni.
