Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
584 híján vagyunk, de lennének jó esetben kiművelt emberfőink, akik ezt az országos sikeressé tudnák tenni. Önö k oly sokszor hivatkoznak Klebelsberg nevére, nem véletlenül nevezték el róla azt az intézményfenntartó központot is. Klebelsberg mit mondott? Az új honvédelmi tárca, az az oktatásügy. Kósa Lajos képviselőtársam gyökeresen másról beszélt, egészen más konce pció bontakozott ki abból, amit ő képviselt, és amit néhány évtizeddel ezelőtt a trianoni katasztrófát követően, mondjuk, Klebelsberg megvalósított itt Magyarországon, és valóban egy olyan növekedési pályára állította a megcsonkított, agyonnyomorított és h alálra ítélt kicsi csonkaországot, amely, azt hiszem, örök példát állított a mindenkori oktatásirányításnak, oktatáspolitikának Magyarországon. Június 6án, amikor Rétvári államtitkár úr a Fejér megyei Válon egy projektzáró rendezvényen elmondta azt, hogy megéri az oktatásba fektetni, én ennek roppant mód megörültem, ittam az ő bülbül szavait, és azt gondoltam, hogy itt valóban majd egy olyan markáns változás fog bekövetkezni, ami előremozdítja ezt a területet. Arra is gondolhattam volna, hogy ő megfogadta a pedagógia megújulás - tulajdonképpen - irányítását magára vállaló komplex alapprogramot irányító Révész Lászlónak a szavait, aki kifejtette bizony, hogy akkor lesz sikeres az oktatás, hogyha oda a legjobb diákok kerülnek majd be, őbelőlük, a legjobb diák okból lesznek azok a tanárok, akik ezt át tudják adni, viszont őket anyagilag és erkölcsileg is meg kellene becsülni. Azt gondoltam, hogy az államtitkár úr elolvasta, mondjuk, a Nemzeti Pedagógus Karnak a jelentését, és rádöbbent arra, hogy bajok vannak, a mikor száz végzett pedagógusból negyven kezdi el ezt a gyönyörű pályát, aztán ebből a negyvenből villámgyorsan lemorzsolódik az egyharmaduk, mert a körülmények olyanok, mert nincsenek anyagilag és erkölcsileg megbecsülve. Aztán azt is gondolhattam volna, h ogy mondjuk, az államtitkár úr leporolta Ember János 1886os munkáját, levette a polcról. Ember János írta A magyar néptanító anyagi helyzete című örökbecsű könyvet, amelyben hosszúhosszú oldalakon azon kesergett, hogy egy kezdő falusi elemi iskolai tanít ó csupán a háromszorosát keresi egy mezőgazdasági munkás bérének, és ez a szorzó nyugdíj előtt állva is csak hatszoros. Nézzük akkor meg, hogy hogyan állunk most ebben a helyzetben! Vegyük, mondjuk, akkor a FEOR 9331es besorolás szerint a sertésetetőt vag y éppen a gyógynövénygyűjtőt, tehát egyfajta ilyen egyszerű mezőgazdasági munkást: ők - hála a minimálbérnövekedésnek - hellyelközzel olyan 100 ezer forintot hazavisznek akkor havonta most ezért a munkáért. De egy kezdő tanár, tanító hazaviszie ennek a háromszorosát, tehát a nettó 300 ezer forintot? Vagy éppen nyugdíj előtt állva hazaviszie a 600 ezer forintot? Nyilvánvaló módon nem. A kezdő pedagógusokra jellemző, különösen őrájuk igaz az, hogy éhbérért dolgoznak, és az a fizetés, amit kapnak, mondjuk, egy olyan helyen, ahol olyan lakhatási válság van, mint Budapesten, és az albérletárak messze elszálltak, semmire nem elegendő. Szóval, gondolhattuk volna, hogy ezt a munkát fellapozta, és erre vonatkoztatva ígér nekünk itt a költségvetés kapcsán majd Rét vári államtitkár úr ilyesféle javulást. Vagy éppen olvasott egy kis Polónyi Istvánt, aki azt írja, hogy rosszul fizetett, alulmotivált, alacsony presztízsű tanárok vannak a pályán, és így nagy eredményt elérni igazándiból nem nagyon lehet. Vagy meghallotta a McKinseyjelentést, amely már ugyan 2007es, de ott is olyan alapigazságokat fektettek le, hogy az oktatás kulcstényezője a pedagógus, és hogyha ez a pedagógus nincsen becsülve, akkor itt érdemi előrelépésről nem beszélhetünk. Ugyan Bódis államtitkár úr azt mondta, hogy akkor lesz majd itt kibontakozás és paradigmaváltás, hogyha nem azok mennek a pedagógusi pályára, akik ezt elsősorban egyfajta kereseti forrásnak tekintik. Uramatyám! Szerintem ő maga sem gondolta át ezt a mondatot, mielőtt kiejtette a sz áján. Tehát tényleg azt képzeli bárki, hogy azért megy ma valaki Magyarországon pedagógusnak, mert ezen a pályán olyan iszonyatosan jók a kereseti lehetőségek? Ez nagyonnagyon távol van az igazságtól.
