Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Azonnali kérdések és válaszok órája - Jakab Péter (Jobbik) - a miniszterelnöknek - „A harc folytatódik.” címmel - JAKAB PÉTER (Jobbik):
46 várnának el elsősorban az ukrán hatóságokkal szemben, úgyhogy ezért nem tudom elfogadni az ön válaszát. Nagyon szépen köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! K épviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ, ezért kérdezem önöket, hogy elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 114 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta. Azonnali kérdések és válaszok órája Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációs kérdések végére értünk, az azonnali kérdések órája következik. Jakab Péter (Jobbik) - a miniszterelnöknek - „A harc folytatódik.” címmel Tisztelt Országgyűlés! Jakab Péter, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „A harc folytatódik.” címmel. Jakab Péter képviselő úré a szó. Parancsoljon! JAKAB PÉTER (Jobbik) : Köszönöm szép en, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volt egyszer egy vidéki gyerek, aki eljött a fővárosba, hogy alakítsa az ország sorsát, a nemzet jövőjét. Eddig a történet akár mindkettőnkről szólhatna, ön Felcsútról, én Miskolcról érkeztem ide. (Felzúdul ás, derültség a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Sőt, megkockáztatom, hogy ahogy engem most, úgy egykor, 30 évvel ezelőtt talán még önt is a jó szándék vezérelte. Ma már viszont tudjuk, hogy önt mi vezérli, miniszterelnök úr: a saját hatalmi té bolya, aminek az oltárán kész akár az egész országot feláldozni. Higgye el, az én jellemem nagyon távol áll attól, hogy valaha is olyan ember legyek, mint ön (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , mégis szeretném tudni, hogy ön, miniszterelnök úr, hol rontott a el. Mikor érezte például először azt, hogy már nem elég a miniszterelnöki fizetés, hanem ennél jóval többre van szüksége, mondjuk, egy ország jövedelmére, a dolgozók fizetésére, a szüleink nyugdíjára, aminek az lett a következménye, hogy mára mi, magyaro k lettünk az Unió második legszegényebb nemzete, ön pedig, miniszterelnök úr, Mészáros Lőrinc fedőnéven az ország leggazdagabb embere, újdonsült dollármilliárdosa. Vagy mikor jutott eszébe az, hogy a bankok kedvéért magyarokat dobhat az utcára? Ön négy évv el ezelőtt paktumot kötött a bankokkal, azóta több mint tízezer kilakoltatás volt ebben az országban, miközben az ukrán meg a török vendégmunkásoknak migránshoteleket építenek, hogy legyen hol lakniuk. Egészen elképesztő! És ha már migránshotel, mikor érez te azt miniszterelnök úr először, hogy a multik kedvéért rabszolgává teheti a magyarokat, hogy aztán az elüldözött honfitársaink helyére tízezrével telepítsen be gazdasági bevándorlókat, három év alatt, mondjuk, 86 ezret, nehogy már emelni kelljen a magyar ok bérét? És végül a legsúlyosabb, legfojtogatóbb kérdés, miniszterelnök úr: mikor érezte azt először, hogy már az emberi élet sem drága? Évente ebben az országban 24 ezer honfitársunk hal meg azért, mert nem jut hozzá a megfelelő kórházi ellátáshoz, holot t van pénz egészségügyre, csak ott van az ön pénztárosának a zsebében. Miniszterelnök úr, Felcsúton már van stadion, van kisvonat, van minden, amire ön gyerekkorában vágyhatott. Fogadja meg a tanácsomat: hogyha még utoljára szeretne jót tenni ezzel a
