Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):
439 belül, ez egy óriási lehetőség, tehát érezzék a katonák, érezzék a fegyveres rendvédelmi sz erveknél dolgozók a kormányzatnak ezt a törekvését és ezt a szándékát, ilyen módon is talán a megtartóképességét tudjuk erősíteni a Magyar Honvédségnek. Amiről még röviden szeretnék szólni, az az, hogy a tartalékos rendszer fejlesztésére is kellő források állnak rendelkezésre. Megnyugtató, garanciális elemek vannak pénzügyi értelemben, hogy tovább tudja folytatni a Magyar Honvédség tartalékos rendszerének a fejlesztését. Nagyon fontos dolog ez nemcsak biztonsági szempontból, hanem társadalom, közösségformá lás szempontjából is. Ha a honvédelmi törvény 1. § (1) bekezdését ideidézzük, amit mindenki jól ismer a jelenlévők körében, amely úgy szól, hogy a haza védelme, a honvédelem nemzeti ügy, tehát valójában ezért a célért, hogy ezt elérjük, ezért dolgozni is k ell. Azt is szoktuk mondani - Kossuthot gyakorta idézve , hogy a haza védelme egy mindennapos szolgálat, tehát nem úgy van az, hogy most akkor elérkezett az idő, és akkor most mindent elvégeztünk, és kész, nincs további célunk, hanem folyamatosan dolgozni kell, mert folyamatosan változik a világ is. A tartalékos rendszer azt a lehetőséget adja meg, hogy a civil polgártársaink, állampolgártársaink részt vehessenek valamilyen mértékben, valamilyen módon a haza védelmének ügyében. Ezért én nagyonnagyon fonto snak tartom - azt hiszem, államtitkár urat nem kell meggyőzni, hiszen ő is tartalékos főhadnagy, ha jól emlékszem, ezért is elismerés jár, és pozitív példával járt elöl az államtitkárok körében, nem sokan vannak, de most nem bántok senkit, akik ezt a szolg álatot még vállalták szabadidejükben, a szabadságuk ideje alatt, és ennek eleget tesznek , tehát szeretnék én is mindenkit ösztönözni arra, hogy igenis a fiataljainkat vigyük abba az irányba, hogy a tartalékos rendszerben vállaljanak szerepet. Nyilván ter ületvédelmi elven történik ennek a kiépítése. Még annak idején ezt így döntöttük el. Tehát fontos, hogy a lokálpatrióta érzés erősödjön a fiataljainkban, ismerjék meg a szűkebb és tágabb hazájukat, környezetüket, és vegyenek részt, bármilyen baj van, akkor segítsék a saját családjukat, a falujukat, a városukat, a településüket, akár természeti katasztrófa, ipari katasztrófa, ne adj’ isten, bármilyen kockázat vagy kihívás jelentkezik a térségükben. Ez fontos dolog. Ezt minden tanulmány bizonyítja, hogy a szű kebb pátriát jobban tudja védeni az ember, ismeri minden zegétzugát, és ez óriási előny a védelem szempontjából. Hadd tegyem még hozzá, hogy azt is tudjuk egyébként, és a tartalékos rendszert szeretném ebbe az irányba egy picit még egy mondat erejéig tová bbvinni, hogy a honvédelem, tehát a haza megvédésének az eredményessége általában, de mondhatjuk azt is, hogy minden esetben az ország belső feltételein múlik, tehát milyen a szellemisége, milyen az együttműködés. Dolgozhattam sportért felelős államtitkárk ént, gyakorta hangsúlyoztam a fair playt, mert a sport egyébként alapvetően nemcsak a versenyről szól, hanem hogy milyen versenyt folytatunk, betartjuke a szabályokat, fair emberként veszünke részt ebben a küzdelemben. Tehát a sportszerűség is lehet egy közös nevező, az emberi viszonyainkat minőségileg tudja javítani, lásd itt a parlamentben is. Szerintem komoly felelősségünk van abban, hogy milyen stílusban, milyen módon, milyen hangsúlyokkal és akár még hangszínnel is, de most nem ez a legfontosabb, mil yen stílusban beszélünk egymással, mert ennek is van egy kisugárzó ereje. Ha ezt sportszerűen tesszük, sportszerűen beszélünk, és sportszerűen viszonyulunk egymáshoz, akkor igenis pozitív üzenetekkel tudunk kimenni a társadalom felé, és ezen keresztül is l ehet a társadalmi együttélésünket, a normáinkat értékes irányban szabályozni. Ez is a felelősségünk többek között. Tehát bizony fontos a belső feltétel, fontos az, hogy egy társadalomnak, egy közösségnek milyen szellemisége van, milyen hite van, és tudunke együtt gondolkodni például a haza védelmének eredményességéről, és milyen feltételeket tudunk ehhez garantálni. Azt is tudjuk, és azért óriási felelősség és óriási kihívás, mert a „hadszíntér” már régen kibővült. Ma már nem klasszikus értelemben vannak h áborúk, van néhány ilyen is, persze a hadseregek egymásnak esnek, és különböző helyi konfliktusok vannak, ezek szomorú dolgok, de a XXI. századra ma már a hibrid hadviselés időszakát éljük, amelyben bizonybizony a civil szféra is teljesen nyitottá vált, a technikai eszközök által folyamatosan befolyásolhatókká válunk, és bizony az
