Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Burány Sándor (Párbeszéd) - a pénzügyminiszterhez - „Fizessenek-e a gazdagok, hogy csökkenjen a lakhatási válság?” címmel - BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
35 Tisztelt Országgyűlés! Burány Sándor képviselő úr, a Párbeszéd képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: „Fizesseneke a gazd agok, hogy csökkenjen a lakhatási válság?” címmel. Burány Sándor képviselő úré a szó. Parancsoljon! BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években brutálisan megugrottak a lakásárak Budapesten , sőt nemcsak a lakásárak, hanem az albérleti összegek is brutálisan megugrottak a fővárosban. Emiatt nagyon sok budapesti vagy Budapestre felköltöző lakhatása került az elmúlt években veszélybe. Miközben sem a főváros, sem az állam nem hajlandó komoly mér tékben bérlakásokat építeni, addig egyre több embert lakoltatnak ki, egyre több diáknak kell ingáznia, és egyre nehezebb a családoknak kigazdálkodni a hiteleket vagy a lakhatás költségeit. Ha megnézünk egy országos szempontból átlagos keresettel rendelkező kétkeresős családot, akkor azt látjuk, hogy ők nagyjából nettó 300 ezer forintból kell hogy gazdálkodjanak, és ebből kellene kigazdálkodni nagynagy nehezen azt a 120130 ezer forintot, amelyet vagy lakásvásárlás esetén, kedvezményes lakásvásárlás esetén törlesztésre fordíthatnak vagy pedig albérlet kifizetésére fordíthatnak. Mind a kettő esetben belátható, hogy egy átlagos keresettel rendelkező család esetében ezek a költségek egészen elképesztően brutálisak. Budapest belső kerületeiben különösen durva a helyzet, előfordul, hogy duplázzák a bérleti díjat, az árakat pedig részben a népszerű Airbnb hajtja fel. De a rövid távú lakáskiadásnak nem csak ez a formája jellemző a fővárosban, sokan ugyanis elég jól jártak azzal, hogy a felfutás előtti években vettek lakást, amin mostanában és feltehetően még jó ideig nagyon nagyot kaszálnak. A kormány az elmúlt években semmibe vette a problémát, a CSOK és egyéb családtámogatások, amiből lakást lehetne bérelni vagy vásárolni, nem kezelik a lakhatási válságot globálisa n, egy szűk körnek kétségkívül nyújtanak támogatást. A kormány évek óta nem költ szociális bérlakások építésére, ugyanez jellemző a fővárosra is, miközben több lakás amortizálódik, mint amennyi épül a fővárosban. A kormány hiába próbálja pörgetni az új lak ások építését, az a szomorú tény, hogy azok száma, az építések száma jelentősen elmarad a 2006 előtti szinttől, amikor 5060 ezer lakás épült évente. (Egy közbeszólásra:) Segítünk. Ha a kormány nem talál elegendő forrást a bérlakások építésére, akkor kérem , hogy fontolják meg Karácsony Gergely javaslatát. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy 500 millió forint feletti érték esetén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a luxusingatlanokra kivet egy adót, amelynek bevételeiből szociáli s bérlakásokat lehetne építeni, valamint önkormányzati bérlakásokat újíthatna fel a kormány vagy az adott település. Kérdezem tehát az államtitkár úrtól, hogy hajlandó lesze végre szociális bérlakásokra költeni a kormány, hogy csökkentse az albérlet- és a lakásárakat. (Közbeszólások mindkét oldalról: Idő!) És késze megfontolni egy luxusadó kivetését az 500 millió feletti luxusingatlanokra? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel majd fölhí vom figyelmét máskor az időkeret betartására.Az elhangzott interpellációs kérdésére a választ Tállai András képviselő úr, államtitkár úr fogja megadni. TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Képviselő Úr! Ön lakhatási válságot emleget, de ha megengedi, ezzel van egy kis probléma. A lakhatási válság azt jelenti, mikor emberek széles tömege kerül válságba azáltal, hogy elveszti a lakóházát. (15.10) Jelenleg ez a helyzet nem áll fenn Magyarországon, viszont a lakhatási válság éppen az ön kormánytagsága idejére esik, amikor engedték, hogy emberek százezrei vagy inkább milliói
