Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 19. szerda - 75. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
311 Nem kevés összegről van szó, hiszen évi 500600 milliárd forintnak megfelelő támog atást kellene valamilyen formában azokon a területeken pótolni, ahol az átmeneti évek még kérdésesek, bizonytalanok. Ha már a KAPról beszélünk, akkor azt is meg kell említenünk, hogy van egyfajta logikaváltás, ami a nemzetállamok részéről nagyobb hozzájár ulást, nagyobb önrészt, nagyobb segítséget feltételez. Ennek a lábait, ezeket a forrásokat sem találhatjuk meg ebben a költségvetésben, ami tovább rontja az esélyeit annak, hogy mondjuk úgy, észrevétlenül fog az érintettek számára ez az átmeneti időszak vé gbemenni. Pedig mintegy 15 százalékos csökkenéssel lehet a jövőben számolni, ami a külső források bevonásának lehetőségét jelenti. Ilyen formában legalább ennyivel növelni kellene a nemzetállami hozzájárulást, de ezt a növekedést nemhogy látnánk, hanem a t avalyi évhez képest bizonyos területeken jelentős visszalépéseket tapasztalunk. Most át is térnék, mondjuk, arra, hogy önök ezt hogyan magyarázzák, hogyan próbálják már előre eladni az érintetteknek. Ez is szorosan összefügg egyébként a költségvetéssel, hi szen önök nagyszabású aláírásgyűjtésbe kezdtek, itt most nem is a kormány, de a kormánytól nehezen elválasztható módon - talán ezért megbocsátják, ha idehozom - az agrárkamara és a Magosz, ahol a gazdáktól azt várták el, hogy aláírjanak egy olyan petíciót, amiben önök a migrációs nyomást és Brüsszel migránsokra való pénzköltését gyakorlatilag mint főbűnöst nevezték meg a tekintetben, hogy miért fognak a források csökkenni. Azért ez egy elég olcsó és átlátható trükk arra vonatkozóan, hogy az előbb említett c sökkenéseket megpróbálják rákenni másra. Ez teljesen abszurd és elfogadhatatlan, hogy ennyire ostobának nézik az embereket. A brexit miatt és sok egyéb tényező miatt valóban csökkenni fognak ezek a források, de ahogy már említettem, a lehetőség meglenne ar ra, hogy ezt nemzeti hatáskörből pótolják. Azért is abszurd ez a feltételezés, mert például csak a tavalyi évben, a tavalyi költségvetésben pontosabban 14 milliárd forintnyi összeget költöttek el önök migráció kezelésére. Ennyi erővel azt is lehetne mondan i, hogy a magyar kormány migrációkezelési forrása, átcsoportosítása miatt nem jutott elegendő pénz ezekre a területekre, miközben mindannyian tudjuk, hogy nyilvánvalóan ennek a pénznek is megvolt a maga szerepe és helye. És nem bírálni akarom, csak maga a logika, hogy erre fogni a források csökkentését, teljesen abszurd. Vagy ha azt nézem, akkor például jelen költségvetésben az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság - erre nevezték át - plusz 1000 millió forinttal többel gazdálkodik, mégsem vetemednék arra , hogy itt most felállva azzal vádoljam önöket, hogy ez az 1000 millió forint hiányzik bizony, mondjuk, a magyar vidékről. Márpedig hiányzik, hiszen amikor azt mondjuk, hogy Bulgária után most már gyakorlatilag hazánk tekinthető a legszegényebb országnak a z Európai Unióban, akkor ez az aránytalanság még inkább tetten érhető, ha a vidéki régiókat hasonlítjuk össze. Nem szívesen példálózom nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokkal, de például azért Ausztriát érdemes itt a szomszédban megemlíteni, ahol a 80as évek közepéig az osztrák vidék és városok közötti különbség nagyságrendekben megegyezett a mostani magyar állapotokkal és a tíz évvel ezelőtti magyar állapotokkal is. Ők mégis képesek voltak úgy formálni a saját és az európai uniós forrásokat, úgy elkölteni, hogy ez a különbség mára nemhogy eltűnt, hanem gyakorlatilag presztízskérdéssé vált vidéken élni, és egyfajta minőséget szimbolizál ez a szomszédban, míg nálunk a vidéki élet, falun élni még mindig gyakorlatilag a reménytelenség szimbóluma nagyon sok régióban. Kicsit áttérve itt a konkrét fejezeten belüli sorokra. A Nemzeti Élelmiszerláncbiztonsági Hivatal ügye minden évben visszatérő probléma. Olyan szinten alulfinanszírozott a terület, hogy gyakorlatilag a humán erőforrás menekül innen. Í gy jutunk el oda, hogy túl vagyunk már idén például egy eperbotrányon, de előttünk állnak szinte heti szinten, ahogy érnek be a gyümölcsök, jönnek az újabb botrányok. A Nébihnek sem technikai, sem emberi erőforrása nem elegendő arra,
