Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 19. szerda - 75. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke:
252 Az első az állam, amely költségvetésének egyensúlya akkor ideális, ha a tervezett bevételek fedezik a várható kiadásokat. A 2020. évi központi költségvetés tervezésében csaknem nullás költségvetéssel számolt a kormányzat, amelyben 1 száz alékos a költségvetési hiány, de ugyanekkora tartalékot is tartalmaz. A versenyképesség szempontjából fontos a stabil és kézben tartott költségvetési politika. Ennek keretében pedig meghatározóak az adóelkerülés visszaszorítása érdekében hozott intézkedése k. A gazdasági növekedés mellett hazánkban a gazdaság fehérítését célzó kormányzati politika érvényesül, e kettő támogatólag hat egymásra, és fenntarthatóvá teszi a gazdaság kifehérítését. Fontos azt is hangsúlyoznom, hogy a gazdaságpolitika célja a foglal koztatás bővítése, amely az egész gazdaságpolitika középpontja, a versenyképesség javítása, a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés biztosítása, valamint az államadósság csökkentése és a költségvetési hiány tartósan 3 százalék alatt tartása. Ennek érdekében a kormány jelentős strukturális átalakításokat hajtott végre az elmúlt években, többek között az adórendszer területén. A gazdaság fehéredésével úgy sikerült az adóbevételeket tartósan emelni, hogy eközben nem volt szükség az adókulcsok emelésére, sőt még egyes adókulcsok csökkentésére is sor kerülhetett. Mindez növelte a vállalkozások versenyképességét, és több jövedelmet hagyott az üzleti szférában és a családoknál. Meggyőződésem, hogy folytatni kell a fenntartható kifehérítést, vagyis az államnak azoktó l is be kell szedni az adót, akik eddig részben vagy egészben kivonták magukat a közteherviselés alól, az ebből származó pluszbevételből pedig ismét mérsékelni lehet az adókulcsokat. Úgy vélem, van lehetőség további adócsökkentő intézkedésekre. Egy ilyen i ntézkedés előtt azt kell megvizsgálni, melyik közteher csökkentése milyen mértékben támogatja a gazdasági növekedést. Olyan adókat célszerű mérsékelni, amelyek enyhítése erősíti egyrészt az ország versenyképességét, ezért elsősorban megítélésem szerint a m unkát terhelő kulcsok mérséklése a kézenfekvő. Az is fontos szempont ugyanakkor, hogy a költségvetési kiadások növekedése korlátozott, így az adócsökkentés csak akkora nagyságrendű lehet, amelyre még a bevételek emelkedése fedezetet jelent. A második jöved elemtulajdonosi csoport a vállalkozások. Makrogazdasági, illetve költségvetési szempontból az az ideális, ha a vállalatok, illetve a magánvállalkozások fejlődnek, fejlesztenek és beruháznak. Ehhez tőkére van szükségük, amihez egyrészt adhat az állam különb öző támogatásokat, illetve kedvezményeket, másrészt pénzintézeti hiteleket vehetnek igénybe, kiegészítve a saját nyereségük gazdaságba való visszaforgatását. Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági szempontból kifejezetten előnyös, ha a vállalati szektor megt érülő, hatékonyságnövelő beruházásokat és fejlesztéseket banki hitelekből is hajt végre, ez ugyanis fokozottan dinamizálja, mozgatja a nemzetgazdasági folyamatokat, és javítja az ország versenyképességét. És akkor szóljunk a harmadik tényezőről, a lakosság ról mint jövedelemtulajdonosról. A költségvetési stabilitás, illetve a vállalati szektor versenyképességének a növelése mellett kiemelten fontos, hogy a magyar társadalmat tudatosan gazdálkodó, megtakarító és pénzügyileg erős családok alkossák. Meggyőződés em ezért, hogy az államnak minden eszközt fel kell használni a családok pénzügyi biztonságának, illetve gazdálkodási tudatosságának megerősítése érdekében. Ennek egyik fontos eszköze, ha a lakosság megtakarításának jelentős részét hazai kibocsátású állampa pírokba fekteti, ugyanakkor más lehetőségek is kínálkoznak. A pénzügyi tudatossággal kapcsolatban érdemes kitekinteni és megvizsgálni az OECD e tárgyban végzett 2010es, 2015ös és 2018as felméréseit. Az utóbbi, tavaly elvégzett kutatás szerint a rendkívü l kedvező makrogazdasági környezet ellenére a háztartások szubjektív pénzügyi stabilitása nem változott. Mondhatni, azonos módon lennének képesek jövedelemkiesést fedezni, a háztartások valamivel több mint fele, 54 százaléka tudna egy hónapon túl is a fels zínen maradni, ha valamilyen okból megszűnne a rendszeres jövedelme. Ne feledjük, 2010ben a megkérdezetteknek több mint a fele, 52 százaléka semmilyen megtakarítással nem rendelkezett. Pozitív változás, hogy jóval kevesebben küzdenek napi megélhetési gond okkal, mint 2010ben vagy 2015ben, ám a többletjövedelmet csak kevesen teszik félre nehezebb napokra. (9.20)
