Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
17 azt önök nyomán megtanulhattuk, hogy nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit tesznek, és a költségvetés számaiból olvasható ki az, hogy mi az, amit a kormány tenni akar, vagy mi az, amit a kormány éppen elmulaszt megtenni. Összességében azt tudjuk mondani - rán ézve a költségvetés szerkezetére, a költségvetés filozófiájára és a költségvetés számaira , hogy ez a jövő felélésének a költségvetése. Látható a költségvetés fő számaiból, hogy a kormány továbbra sem kíván szembenézni azokkal a legfontosabb társadalmi, g azdasági és környezeti kérdésekkel, amik sújtanak minket, és amire egyébként egyes kérdések kapcsán ellenzéki képviselőtársaim is utaltak. Elmondhatjuk, hogy a költségvetés veszteségei közé tartozik a felsőoktatás, a szociális rendszer, a teljes vidék, a v esztesek közé tartoznak az önkormányzatok, és a közszolgáltatások fenntartása is a költségvetés vesztese. Én napirend előtti felszólalásomban kérdéseket szeretnék feltenni, problémákat szeretné k felvetni, de mondhatjuk, hogy ezek egyelőre költői kérdések, hiszen nem arra számítok, hogy majd a kormány illetékes tagja néhány percben válaszol; ezek nem néhány percben megválaszolható kérdések. Inkább azt szeretném jelezni, hogy melyek azok a kérdése k, amelyek mindenképpen a vita tárgyát kell hogy képezzék a következő időszakban a költségvetési vita során. Azt mondjuk, hogy a jövő felélésének a költségvetését terjesztette be a kormány. Hát igen, Tordai Bence képviselőtársam környezeti kérdésekben a kl ímaváltozás hatásairól beszélt, és hogy mennyire képes erre reagálni, mondjuk, egy város vagy maga egy önkormányzat. Hát, láthatjuk azt, hogy már az országnak egy jelentős részében az éghajlatváltozás kapcsán válsághelyzetet, krízishelyzetet hirdetnek. A p ápa is ennek a kérdésnek a fontosságára, ennek a küzdelemnek a fontosságára felhívja a figyelmet. Ezzel szemben a kormány továbbra is tagadja ezt a kérdést, és környezetvédelemre, konkrétan környezetvédelemre a múlt évinél is kevesebbet kíván költeni. Néhá ny számot említek. A jövő évi költségvetésben a tavalyihoz képest 482 milliárd helyett csak 385 milliárd forint szerepel a környezetvédelmi kérdések mellett, az államháztartás szintjén az önkormányzatoknak 247 milliárd helyett 140 milliárd. Miért gondolják a kormány tagjai, hogy mentesíthetjük magunkat ezen rendkívül súlyos kihívások kapcsán? De éppen Dömötör Csaba államtitkár úrnak a felszólalására is emlékezhetünk: ma a nemzetet érintő legfontosabb kihívás a kényszerelvándorlás kérdése. Tudjuk azt, hogy m ár több mint 600 ezren voltak kénytelenek megélhetési okokból elmenni az országból a kormány politikájának betudhatóan, és ami ijesztő, legalább ennyien vannak továbbra is, akik még itt élnek, de tervezik vagy egy lehetséges opciónak tartják a saját életük tekintetében, hogy elmenjenek ebből az országból. És sajnos a kormány politikájából és a költségvetésből is arra következtethetünk, hogy nem kívánnak szembenézni ezzel a problémával, nem kívánnak cselekedni. Dömötör Csaba államtitkár felszólalásából hallh attuk, hogy még tagadják is a problémát. Ugye, azt mondta államtitkár úr, hogy 2018ban már többen tértek haza, mint ahányan elmentek (Zsigó Róbert: Ez nem így van!) , hát tudjuk, hogy mértékadó statisztikák szerint ez nem így van. Sokkal több azoknak a szá ma, aki elmegy a mai napon is, és a múlt évben Németországban sokkal több magyar gyerek született, mint bármikor korábban. Tehát az elvándorlás kérdése továbbra is aktuális, rendkívül aktuális probléma, amire önök nem akarnak választ adni. Még egy kérdést említek a vidék helyzete kapcsán. Azt többször elmondtuk már itt különböző viták során, hogy továbbra sem tudtak lépéseket tenni annak érdekében, hogy a leszakadó magyar régiókat felzárkóztassák. Jól ismerjük mindannyian, főleg vidéki képviselők a magyar f alvak és a magyar vidék helyzetét. Ugye, önök különböző programokat elindítottak, a „Magyar falu” programot vagy a falusi CSOK kérdését, aminek nyilván vannak pozitív elemei. De ha megnézzük azt, hogy a vidék legfontosabb infrastruktúrája az önök kormányzá sa alatt egyre gyorsuló ütemben pusztul le, akkor mégis önök miért gondolják, hogy ezek az intézkedések majd hasznosak lehetnek vagy hatásosak lehetnek?
