Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 3. hétfő - 69. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
1595 Ráadásul a nemzetek még azt sem tartják be, amit vállalásaikban megígértek. Tovább nőtt a teljes üvegházhatásúgá zkibocsátás. Magyarország sem jár élen ebben, amikor kinyilvánítja a külügyminiszter, hogy az autóipar számára fontosabb, mint a klímacélok teljesítése. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) Természetesen most azonnal forradalmi változásokat kell eszközölnünk ahho z, hogy ezt a folyamatot megfordíthassuk. És mondhatjuk, hogy mi kicsik vagyunk, Magyarország kicsi a világ üvegházhatásúgázkibocsátásában, de természetesen mindenkinek a saját részét kell ehhez hozzátenni; mi mások helyett nem, magunk helyett viszont köt elesek vagyunk cselekedni. Tisztelettel kérem ezért önöket, hogy éghajlati veszélyhelyzetet, ahogy azt már sok más országban is megtették, nyilvánítson ki a magyar Országgyűlés, és tegyünk meg mindent gyermekeink jövőjéért. Mi vagyunk ugyanis azok, akik se gíthetnek ezen a problémán. Az Alaptörvényben ránk rótt kötelezettséget kell hogy teljesítsük ezzel kapcsolatban, mert azt mondja az Alaptörvény, hogy „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet”. Továbbá azt valljuk, hogy minden embern ek joga van az élethez. Legyen minden magyar embernek joga az egészséges élethez! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Stummer János, a Jobbik képviselője: „Lassan sz áz év magány” címmel. Öné a szó, képviselő úr. STUMMER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyik, ha nem a legnagyszerűbb dolog, ami miatt hálásak lehetünk a Teremtőnek, az a Kárpátmedence, ami istenadta te rmészeti egységként ölel körül bennünket. Az Alföld, ahonnan én származom, ugyanaz az Alföld, ami Újkígyóstól pár kilométerre a jelenlegi román határ túloldalán terül el. Ugyanaz, de mégsem. Sokan próbálták már elmondani, hogy mit jelent Trianon. Fájdalmas gondolatfoszlányok keringenek körülöttünk a levegőben, mert szavakban és számokban ez kifejezhetetlen. Valaki számára rettenet, a nemzethaláltól való félelem, valaki számára pedig a lemondó fájdalom. Egyvalamit jelenthetünk ki csak teljes bizonyossággal: akinek fáj, az magyar ember. A szülőföldemre visszalátogatva gyakran autózom a román határ közelében. Ahogy a határátkelőhöz közelítek, mindig a szorongás vesz rajtam erőt. A légzésem nehézkessé válik, a fejem zsong, a pulzusom pedig emelkedik. A zsebemben egy éve diplomataútlevél van, a bódék pedig már üresek, de még mindig a gyermekkori nyugtalanság vesz rajtam erőt, mint amikor még órákat kellett sorban állni, és mogorva arcok vizslatták a csomagtartók tartalmát. Egy érzés, hogy az a határ rossz helyen van, és egy tudat, hogy annak a túloldalán egy egészen más világot találok. Egy másik világot, pedig azt mondják, hogy a XXI. században élünk, és hogy van egy közös hazánk, ez pedig Európa. Igen, nekünk, magyaroknak a XXI. századhoz kellett volna már felnő nünk, de a közös hazánknak, Európának is illett volna előnyére változnia. Nekünk meg kellett volna már haladnunk a Kádárrendszertől örökölt állandó meghunyászkodást és örökös alkalmazkodási kényszert. Meg kellett volna haladnunk a magyar vállalkozószellem et gúzsba kötő paternalizmust. Meg kellett volna már haladnunk az értelmetlen árokásást, azt, hogy a pártpolitikát a barátság és a rokoni kapcsolatok elé helyezzük. Ezek vagyunk hát mi. De mi a helyzet Európával? Azzal az Európával, amely a nyakunkra tette a kést 99 évvel ezelőtt, ezzel hálálva meg, hogy feltartóztattuk a muzulmánáradatot. Európával, amelyik a két világháború során legyilkolta saját fiait, és bevándorlókkal pótolta őket. Igen, arról az Európáról beszélek, amelyik ismét puskaporos hordón ül, mert a multikulturalizmus kedvéért megtagadta keresztény gyökereit, és most leszámol a családdal, hogy helyette fogyasztói társadalmat gyökértelen individuumokból szervezzen meg. Európa ébred, ezt mondják egyesek, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy nemzetü nk idegenbe szakadt fiai immáron megkapták a kettős állampolgárságot, és létrejött a határokon átívelő nemzeti egység. Ez hamis optimizmus.
