Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
930 részesíteni. Én azért ott felhívtam pozitív példaként a figyelmet egykét kormánypárti képviselőre, így pénzügyminiszter úrra is, mint akivel még lehet korrekt szakmai vitákat folytatni. Ebben a reményben kívánom tehát a frakcióm álláspontját megosz tani ezen javaslat kapcsán, ahol egyébként alapvetésekkel és alapmotívumokkal mélyen egyet tudok érteni. Példának okáért azzal, hogy az állampapírok tekintetében egy szükséges, a hazai vonulatokat előtérbe helyező átalakítást lépjünk meg. Nem értem, hogy m iért most. 2010ben olyan szép lett volna ez a javaslat, és annyi pozitív hozadéka lehetett volna a mai napig, de lépjünk túl ezen, eltelt 9 év, bizonyára valamilyen okból most jött el ennek az ideje. Ugyanakkor, amiről többet szeretnék beszélni, az a pénz ügyi tranzakciós illeték és az azt illető változtatások, mert ezt nemcsak én érzem sértésnek a kereskedelmi bankok egy része irányából a magyar politikum felé, de Magyarország mindenkori kormányát is sérti az a folyamatábra, ami itt történt, és a magyar üg yfelek érdekeit egyértelműen. Nézzük, hogy mi történt itt. A banki ágazati különadót kivetette ez a kormány, aztán többszöri csökkentgetés után lényegében elengedte ezt a terhet, amely részben áthárításra került. Ugyanakkor a pénzügyi tranzakciós illeték h elyzete sokkal egyszerűbb és átláthatóbb volt. Ez ugyanis önbevalló módon a bankok által teljes körben áthárításra került az ügyfelek irányába. Volt olyan magyar kisvállalkozó, hozzánk jött be fogadóórára, aki vállalkozóként került szembe ezzel a teherrel oly módon, hogy az év közepén bevezetett tranzakciós illeték miatt a levél indoklásában ott volt, hogy januárig visszamenőleg ezzel a pluszteherrel kell számolnia a bank irányába, mert a jogalkotó egy ilyen terhet vetett ki. Tehát az áthárítás olyan egyért elműen történt meg, hogy ebből az érintett kereskedelmi bankok igazából nem is csináltak titkot. A meglepő fordulat ezután jött, a jogalkotó, aki végiggondolta ezt az egészet és a parlament, amely keresztülvitte ezt az egészet, ezt követően nem csinált sem mit. Tehát hagyta, hogy ez a nettó áthárítás megtörténjen. Ez már abban az időszakban volt, amikor a fogyasztóvédelem kezdett átszivárogni az MNB felügyelete alá. De végül is elmondható volt, hogy a tranzakciós illeték teljes egészét áthárították a magyar ügyfelekre, ami egyrészt a törvényhozó szándékával ellentétes, másrészt minimum egy fogyasztóvédelmi razziáért kiáltott volna. Ily módon Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára szavait legalábbis vitatom, úgy gondolom, hogy nem állják ki az igazsá g próbáját, miszerint évente 1213 milliárd forintnyi tranzakciós illetéket fizet a bankszektor a lakossági átutalások után. Lehet, hogy technikailag ő ebből valamit fizet, viszont ezt tételesen az utolsó fillérig behajtja a magyar ügyfeleken. Ezen a tarth atatlan állapoton helyesen és általam támogatott módon január 1jével változtatni kívánt Magyarország. A helyzet az, hogy a 20 ezer forint alatti tranzakciók tekintetében egy teljesen jó irányú, precíz beavatkozást szorgalmazott, meghozta az ehhez szüksége s szabályokat. Csakhogy mi történt ezután? Nekem már január közepén sajtótájékoztatót kellett az egyik az osztrák tulajdonú bank előtt tartanom arról, hogy bár január 1jével változtak a szabályok, már nem lehetett volna lehúzni a tranzakciós illetéket az ügyfeleken ilyen tételek után, öt nagy kereskedelmi bank hirdetményében semmiféle változás nem történt, tehát ennek az átvezetése elmaradt. Ezek a bankok az ügyfeleken leverték azt a sarcot, amit Magyarország már közben megszüntetett ilyen és olyan összegh atárig. Tehát ezek az érintett kereskedelmi bankok merészelték áthágni a törvényhozás akaratát, a fogyasztóvédelem felügyeleti rendszerét megkerülték, és ezt a nettó jogsértést elkövethették. Ennek a következményeit, miniszter úr, a mai napig várjuk, és ér dekel, hogy mit lát a fogyasztóvédelmi eszközrendszer tekintetében, hogyan lehet beavatkozni, mert azt nem tudom elfogadni és visszautasítom, amit a Magyar Nemzeti Bank nyilatkozott, miszerint az ő eszköztárában semmi az égvilágon nincsen erre a területre nézve. A pénzügyi fogyasztóvédelem ide átkerült, PSZÁFről már jó régen nem beszélhetünk, ha viszont nincsen gazdája ennek a területnek, akkor miniszter úr, nyújtsák be a javaslatot, én leszek az első, aki úgy szavazza meg, hogy kiszakad az igen gomb a hel yéről. Csak történjen valami, mert nem maradhat rendezetlenül egy ekkora terület, főleg
