Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A Maecenas Universitatis Corvini Alapítványról, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány és a Budapesti Corvinus Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módo... - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
90 Mi ezzel a probléma? Határozottan merem állítani, hogy ez a stabil és hosszú távú fenntartható gazdálkodásnak az alapjait nem biztosítja. Nagyon egyszerű ennek az oka. Ha megnézzük, hogy mennyi hozamot - esetünkben osztalékot - lehetett elérni ebből a MOL- és Richterrészvényekből álló pakettből az elmúlt tíz lezárt évben , akkor azt látjuk, hogy egy darab év volt a tízből, amikor annyit vagy többet értek el hozamként, mint amit a Corvinus állami támogatásként kap. Tízből kilenc évben kevesebbet kapott. Három év volt, amikor például a MOLrészvények után nulla forint osztal ék járt. Tehát az elmúlt tíz lezárt év adatai alapján biztosan állítható, hogy ez nem tekinthető stabilnak. Hogy a jövőben mi lesz, azt nem tudjuk. A gazdaságra az a jellemző - corvinusos kollégák jobban értenek hozzá, mint én geográfusként , hogy vannak konjunktúraciklusok, főleg az olajipar az, amely ennek a leginkább kitett. Lehet, hogy öt év múlva egyébként megint nulla forint lesz a MOLosztalék. Hogy lehet akkor ezt kezelni? Pontosan tudja az előterjesztő is, hogy ez ilyen probléma, ezért hogy reagál t rá? Beleírta a módosítóba, hogy persze, állami támogatás nem jár, de egyébként a minisztérium éppen valamilyen, a kettejük által megállapított feltételrendszer mentén mégiscsak adhat támogatást pont olyan célokra, mint amilyen célokra alapesetben az egye tem, egy állami egyetem megkapja az állami támogatását. Mert tudja nyilván az előterjesztő is, hogy előfordulhat olyan év, amikor ez nem lesz így. Az ingatlangazdálkodásból meg nagyon vagyon nem fog bejönni, ez viszonylag egyértelmű. Az is egyébként egy na gy vagyonelem, merthogy ez a részvénypakett a február 4ei névértéken 380 milliárd forintot ért, az ingatlan vagyon értéke nehezebben megbecsülhető, de mindenféleképpen százmilliárdos nagyságrend. És akkor még egy dolgot ne felejtsünk el! Az ilyen, vagyong azdálkodással foglalkozó gazdasági szakemberek egy dolgot mindig meg szoktak említeni: ne feledkezzünk meg az inflációs hatásról! Azt szokták mondani, hogy meg kell nézni, hogy mennyi a maginfláció, és plusz 23 százalékot rá kell számolni éves szinten. Te hát tavaly 2,8 volt a maginfláció - bólogat Mellár úr, és örülök neki, mert ez az ő szakterülete inkább, mint az enyém , plusz ráteszem a 23 százalékot. Ez azt jelenti, hogy 56 százalékos éves hozamnövekedési ütemmel kell számolni, plusz az infláció mos t növekedési pályán van, tehát hosszabb távon még egy nagyobb hozamnövekedési ütemmel kell számolni. Ekkor lenne stabilan működő ez a rendszer - csak ezt nem tudjuk garantálni, ugye? Ez a probléma lényege. Tehát hogy igazából szerintem a hosszú távú stabil itás szempontjából ez nem kielégítő, és az egyetemek működésének ez egy nagyon fontos eleme, hogy stabilitást tudjon biztosítani, mert itt nem egyik hónapról a másikra születnek meg a döntések, mint mondjuk, az autóiparban. Mert egy autógyárban le lehet ál lítani a termelést, le lehet állítani egy műszakot, kevesebb autót lehet gyártani, el lehet bocsátani embereket, s a többi. De a felsőoktatás nem így működik. Ott előre kell gondolkozni, méghozzá évtizedekkel. Éppen ezért merem azt határozottan állítani, h ogy ez a gazdálkodási modell nem jó, és rossz irányba viszik el szerintem a Corvinus működését. A másik, hogy abból a szempontból is jelentős instabilitást visznek be a hazai felsőoktatási rendszerbe, hogy azt értem persze, hogy a Corvinusszal ezt önök nag yon jól leegyeztették, csak senki mással nem. Egy ilyen típusú átalakítást érdemes lett volna érdemi szakmaitársadalmi vitának kitenni. Az nem szakmai meg társadalmi vita, hogy önök leegyeztetnek valamit, és amikor bemegy a törvénymódosítás, akkor kiküldi k egy emaillistára, hogy na, most hozzá lehet szólni. Ez egy olyan fajsúlyú átalakítás, amit a hazai felsőoktatás szereplőivel, meg azokkal a szakemberekkel, akik benne vannak, meg - ezt sokszor elmondtam már, de mindig kinevetnek ezért - a mindenkori el lenzékkel is érdemes lenne egyeztetni. Mert mint említettem, itt több évtizedre előre kell gondolkozni a felsőoktatásban, és azt, gondolom, önök sem gondolják, hogy harminc év múlva is önök lesznek kormányon, már csak formállogikai alapon sem.
