Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 11. hétfő - 59. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (független):
622 Nem érzékeli megítélésem szerint a probléma jelentőségét Orbán Viktor miniszterelnök sem, hiszen, amikor arról beszél, hogy 2030ra kellene elérnünk a 2,1es termékenységi arányt, akkor - mindjárt bebizonyítom önöknek számokkal alátámasztva - ez valójá ban rendkívül kevés, és a nemzethalállal egyenlő. Ellenzéki képviselőktől nagyon sokszor hallani olyan, rendkívül felületes hozzászólásokat, hogy például ez egy probléma, hogy kevesebb gyermek született az adott évben, mint az azt megelőzőben. Persze, ez e gy probléma, ugyanakkor, ha megnézzük a szülőképes korú nők arányát, akkor azt láthatjuk, hogy várhatóan jövőre is kevesebb gyermek fog születni, hiszen az anyák létszáma drasztikusan csökken. Visszatérve a miniszterelnök kijelentésére, miszerint 2030ra a 2,1es termékenységi arányszámot kellene elérnünk, azért azt fontos megjegyeznünk, hogy Orbán Viktor elmúlt kilencéves kormányzása idején mindössze 0,2del emelkedett a termékenységi arányszám. Nagyságrendileg ugyanennyi hátralévő időben ezt meg kellene h áromszorozni ahhoz, hogy a miniszterelnök célkitűzését elérjék. Ráadásul a KSH demográfiai portréjából az is kiderül, hogy a várakozásokkal ellentétben nem a középosztály körében emelkedett a termékenység, hanem elsősorban azoknak az anyáknak a körében, ak ik legfeljebb 8 általánost végeztek, és már jellemzően tinédzserkorukban világra hozzák az első gyermeküket, tehát a cigányság körében növekedett leginkább a termékenység az elmúlt kilenc évben is. Minderről Pokol Béla Európa végnapjai című könyvében a köv etkezőképpen fogalmaz: a népességfogyás egész Európa gondja, s míg a keleti uniós országokban ezt a cigánykérdés súlyosbítja, addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a ké rdést elsőrendű problémává. Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök megtiltották őszinte megvitatásukat, éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést ill etően, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket. Ahhoz, hogy a magyarság tízmilliós kívánt lélekszáma 2030ban is elérhető legyen, ahhoz nem 2,1re kellene növelni a termékenységi arányszámot, hiszen a szülőképes korban lévő nők, ha mondjuk, a 40 éves korosztályt tekintjük, a mostani 81 ezer helyett már csak 35 ezren lesznek. Tehát egy igen drasztikus csökkenés fog végbe menni a következő tíz évben, így addigra minden szülőképes korú nőnek négy gyermeket kellene vállalnia, tehát négy gyermeket ahhoz, hogy a kívánt lélekszámot elérjük. (15.00) Két olyan területet szeretnék kiemelni, amelyben az elmúlt kilenc évben sem történt érdemi változás a kormányzat részéről, elismerve természetesen azokat a családpolitikai intézkedéseket, amely eknek számszerűleg is kimutatható hatása van. Az egyik a munka és a család összeegyeztethetőségének a kérdése, hiszen reprezentatív felmérések szerint a fiatal nők 70 százaléka szeretné, ha a gyermekvállalás mellett dolgozhatna is, ugyanakkor ezt csak egy vagy két gyermek esetében látják kivitelezhetőnek. Tehát azt látják a mai magyar fiatalok, hogy a munkavállalás és a nagycsalád vállalása egymást kizáró tényezők. Ez óriási szégyen. Az, hogy a munkaerőpiac bünteti a nagycsaládot, ezen nagyon hamar és radik álisan változtatni kell. 25 százaléka a fiataloknak pedig szeretne a családjának élni, de sajnos a nagy többség elsősorban anyagi lehetőségei híján ezt nem teheti meg. Másrészről pedig a kormánypárti média is előszeretettel állít középpontba és mutat be pé ldaként olyan celebeket, akik például tudatosan vállalták a gyermektelen létet. Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és ahhoz, hogy a termékenység tovább növekedjen, és a magyarság megmaradjon, a sikeres nő képének igenis részévé kell tennünk azt, hogy valaki anya és gyermekeket nevel, őket is megbecsülés kellene hogy illesse. Köszönöm a figyelmet.
