Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 5. kedd - 58. szám - Napirend utáni felszólalás: - DEMETER ZOLTÁN (Fidesz):
548 gondolom, hogy azok a felvetések, amelyeket mondott, e vonatkozásban nem feltétlenül, sőt semmiképpen nem helytállóak, és ezért kérem a DKt is, hogy gondolja át, és a szavazás során támogassa ez t a határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Napirend utáni felszólalás: E zzel mai napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként napirend utáni felszólalásra jelentkezett Demeter Zoltán képviselő úr: „25 éves jubileumát ünnepli a Honvédelmi Minisztérium Tá bori Lelkészi Szolgálata” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DEMETER ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A tábori lelkészi szolgálat 25 évvel ezelőtti újjáalakulása és a sorkatonai szolgálat 15 évvel ez előtti megszűnése - 2004. november 3. - azt jelzi, hogy valóban gyökeres változás és fordulat ment végbe a Magyar Honvédség történetében. Engedjék meg, hogy ezt a negyedszázados eseményt, a tábori lelkészi szolgálat köszöntését személyes tapasztalattal kez djem. Köztudott, hogy hivatásom szerint református lelkész vagyok, és mint teológus 1984 és ’86 között a megbélyegezettek körében töltöttem a sorkatonai szolgálatomat. Megérkeztünk Marcaliba, ahol mindjárt „csuhás”nak hívtak, és minket, teológusokat külön sorba állítottak, felvittek az egyik körletbe, és a politikai tiszt, egy százados azzal nyitott, hogy: maguk a társadalom söpredékei. Azt mondták nekem, hogy azért nem fokoznak le, mert a honvéd alatt már nincs semmi. (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársai m! Tudom, hogy nem rólam és rólunk szól a megemlékezés, hanem arról, ami 25 évvel ezelőtt történt, de hogy képviselőtársaim érezzék és megértsék a jelentőségét annak, hogy honnét, milyen mélyről indult a rendszerváltáskor a honvédség, és hogy mekkora jelen tősége van a tábori lelkészi szolgálat megjelenésének a Magyar Honvédség soraiban, ezzel kell kezdenem. És nekem, aki édesapámmal és nagyapámmal együtt énekeltük még borozgatás közben is a nótát, aminek a refrénjében ott van, hogy „honvéd áll a Hargitán”, és akinek családjában és rokonságában honvédek sora szenvedte végig az első és a második világháborút, nekünk ott a határszélen az, hogy „honvéd”, a hazát jelentette a veszteségeivel és dicsőségével együtt is. Így értsék megdöbbenésemet, amikor azt kellett hallanom, hogy a honvéd alatt már nincs semmi, ez az alja. Meggyőződéssel vallom, hogy az első komoly lépés a Magyar Honvédség tekintélyének és fegyelmének helyreállításában a lelkészi szolgálat visszavétele. Hihetetlen érzés volt, a szabadság igazi jele, amikor a tábori lelkészek megjelentek a katonák sorai között - amúgy mindig is ott voltak, hiszen minden komoly hadsereg ma is és ezelőtt is sorai között tudta a katonalelkészeket. A tábori lelkészi szolgálat visszatérése a honvédség kereteibe azt jelenti , hogy a katona ismét ember, akinek tekintélye, méltósága és lelke van, akit meg kell becsülni, mert sokkal többet ér a fegyvernél, bármennyit ér is az, és a sereg veszélyes és stresszes környezet, a katonának folyton számolnia kell azzal, hogy bárhol és b ármikor bevetik. A lelkészek csendes, nyugodt jelenléte a seregben jó jel, és mindaddig így van ez, amíg nem válik élessé a helyzet. Ezért nagyon szerencsés az az alakulat, amelyben a lelkészek – idézőjelbe téve - „munka nélkül vannak”, pontosabban békebel i szolgálatot végeznek, biztosítják a hit- és kegyességi életet, a vallásgyakorlást, a szentségek kiszolgálását, valamint a lelkigondozást, ellátják a katonákat a
