Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - Megemlékezés a Magyar Ápolók Napjáról - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
54 foguk küzdeni, amíg nemcsak a rabszolgatörvényt fogjuk visszavonni, hanem önöket is eltakarítjuk a kormányból. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK: Képviselő asszony, az időkerete lejárt. Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Bodó Sándor államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hát, valóban egyért elműnek tűnik, hogy a szakmai hozzászólás apró kis jeleit felfedezve itt bizony egy komoly kampánytémával találkozhatunk. Önök tegnap elutaztak Esztergomba, hallottunk erről. (Szabó Timea: Ez hallatlan! Ez hallatlan a parlamentben!) Tehát önök elutaztak Es ztergomba. Hát, nem Suzukival mentek. Lehet, hogy a helyiek örültek volna, ha a flottába egy olyan kocsit is beválasztanak, de ez nem történt meg. (Szabó Timea: Önnek Suzukija van, államtitkár úr?) Ott szembesültek a valósággal, hogy a munkahely bizony egy komoly dolog, és oda nem engedték be önöket, hogy az adott gyárban eljátsszák azt, amit korábban tettek itt Budapesten. Itt szembesülhettek azzal, hogy egy munkahelynek megvan a rendje, ott dolgozni kell (Szabó Timea: Hol vannak a fideszes parlamenti képv iselők?) , megvan mindenkinek a felelőssége, s innentől fogva azt gondolom, hogy csalódottan távozhattak. A foglalkoztatási mutatók, amiket ön a Suzuki kapcsán meglehetősen kritizál, az meg egyenesen öngólnak minősíthető, hiszen soha annyian nem dolgoztak m ég, mint amennyien most dolgoznak Magyarországon. Közel 4,5 millióan dolgoznak. (Szabó Timea: Közmunkán!) Most önök nagy lelkesen bekiabálnak, hogy közmunka, közmunka, de hát nézzék meg a folyamatos adatokat, amik arról szólnak, hogy a közfoglalkoztatásban egyre kevesebben dolgoznak, a versenyszférában pedig egyre többen. Javaslom tehát önöknek, hogy ez a meglehetősen begyakorolt „közmunka, közmunka” bekiabálást a jövőben esetleg gondolják át. A bértárgyalások kapcsán szembesítenem kell önöket azzal, ami az elmúlt év végén a minimálbér, illetve a garantált bérminimum megállapodásával történt, ugyanis mind a reprezentatív szakszervezetek, mint pedig a munkaadók érdekképviselete, igaz, hogy többfordulós tárgyalás után, de aláírta azt a bérmegállapodást, ami, a zt gondolom, hogy mindennek az alapja. (Gyöngyösi Márton: Olyan nincs!) Ebben a helyzetben 8 százalékos béremelés fogalmazódott meg úgy a minimálbér, mint a garantált bérminimum kapcsán, és amire korábban nem igazán volt példa, egy 8 százalékos bérajánlás is elhangzott, ami, azt gondolom, hogy egy olyan komoly iránymutatás, amit minden munkahelyen érdemes figyelembe venni. (Szabó Timea: Ezért rúgták ki a szakszervezeti vezetőt?) Lehet persze kiabálni, hogy miért nem több, meg mindenki tud eggyel nagyobb szá mot mondani, de higgyék el, hogy ebben a helyzetben a folyamatosan egyre jobban teljesítő gazdaságnak az is feltétele, hogy kiszámítható legyen, és legyen meg az a stabilitása, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a bérnövekedések folytatódni tudjanak. (Sz abó Timea: Saját maguknak 30 százalékos bérnövekedést szavaztak meg!) Teljes tévedés tehát a túlóratörvény kapcsán megfogalmazott gondolataik. De igazából nem is tévedésnek mondanám én ezt, hanem szándékos félrevezetésnek, hiszen ha olyan lenne a magyar va lóság, mint amit önök mondtak, akkor valószínűleg most, amikor megkapták az első fizetéseket február elején, hosszú sorok tüntetnének. De hát erről szó sincs. A tüntetéseken leginkább önök vesznek részt. (Szabó Timea: Ott lesznek majd velünk a munkavállaló k is!) Ebben a helyzetben azt gondolom, egyáltalán nem mondhatják azt, hogy a munkavállalók hosszú sorokban ott lennének önök mellett. A Suzuki kapcsán pedig el kell mondjam, valóban igaz, hogy a Magyar Suzukival egy stratégiai partnerségi megállapodást kö tött a kormány. Ebben a helyzetben a megjelent információk helytállók, a munkavállalók már valóban többször kezdeményezték szakszervezet alapítását. Ez a korábbiakban sem volt sikeres, és az elnökök a következő reagálásukképpen munkaügyi perben megnyerték a
