Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 13. csütörtök - 72. szám - A médiaszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1971 Ebből következik az, hogy ma van a magyar társad alomnak egy jelentős része, amelyik számára, azt gondolom, hogy az a fajta, amit mi szabad véleményalkotásnak gondolunk, és nem támadásnak, mint önök, hanem úgy gondoljuk, hogy van egy ilyen, hogy önnek más a véleménye a világról, és ezt beszéljük meg, az nem jut el az emberek egy jelentős részéhez. (15.10) De akkor beszéljünk itt a törvényről is! Önök azt mondták, hogy ez egy jogharmonizációs dokumentum. Készséggel elfogadom. Itt egy rekordsebességgel elénk hozott - képviselő asszony is említette , 2018 . novemberi irányelvről van szó. Örülök, hogy ebből a szempontból az EUdirektívák ilyen gyorsan suhannak át most már a magyar jogrenden. Nem volt ez mindig így, meg nem ezt sugallták az elmúlt időszakban a plakátok. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, vagy nem is lenne nagyon baj. De aztán van egy ilyen formula, amit talán lehet, hogy most használt is hasonló módon, hogy a jogalkalmazói gyakorlat során felmerült kisebb változásokat is itt megpróbálják átvezetni, ami már azért vet fel bizonyos dolgokat. Én m agam kilenc ilyen témát fogok most feldobni, ami kísértetiesen egyébként arrafelé halad, amit a képviselő asszony vezérszónokként elmondott, és a jobbikos képviselőtársam is, csak szeretném ezeket egy picit értelmezni is, de ígérem, nagyon rövid leszek. Az látszik, hogy a Médiatanácsügyben önök még mindig benne hagytak egy hibát a törvényben múltkor, mert még mindig volt egy ilyen mérlegelési jog, volt egy ilyen fellebbezési lehetőség bárki számára, akinek volt lehetősége, ezt most végleg kivették ebből a dologból. Tehát nincs már semmi. Amit az önök által megválasztott és csak kizárólag pártkatonákból álló Médiatanács mond, az ellen semmilyen formában nem lehet sehova fordulni. Tehát így kell érteni azt, amit önök itt vívmányként fogalmaztak meg. Ez azt je lenti mostantól kezdve, hogy amit a Médiatanács mond, azzal szemben nincs semmilyen módon semmifajta apelláta. Hét évről tíz évre növelik a lehetőséget a szereplőknek. Azt mondanám, hogy ez piaci viszonyok között tökéletes, hiszen itt nagyon komoly befekte téseket eszközölnek emberek, de erről beszéltem egész idáig: nincsenek piaci viszonyok. Nem akarom visszaismételni Szilágyi urat, ő ezt kiszámolta, hogy mit jelent. Valójában ez nem szól másról, mint ciklusokon túlnyúlóan bebetonoznak olyan médiaszereplőke t, akik adott esetben készek és képesek arra, hogy a mindenkori vagy esetleg azokat a kormányokat, amelyek számukra nem szimpatikusak, lehetetlenné tegyék. A legfeljebb 45 perces hírműsorügyben én magam is úgy gondolom, hogy ez egy totál felesleges dolog. Volt, ami volt, nem érzem, hogy ebből a szempontból bárkivel ki fognak szúrni, de ha már ennyire szabályozni akarnak, én egy idősebb ember vagyok, mint ön, vagy ha körbenézek, talán a teremben én vagyok most a legidősebb, nem tudom; volt egy kiváló időszak itt Magyarországon évtizedekig. Magyarország fél 8kor leült a televízió elé. Fél 8kor, ugyanis akkor már mindenki otthon volt, nem jártak az emberek kocsmázni. Fél 8kor leültek a magyar emberek a televízió elé, és 8 óra 00áig híradót néztek, időjáráss al, sporttal, politikával, és 20 óra 5 perckor már a Kékfény kezdődött. Miért nem állunk rá erre akkor? Legyen az, hogy a kormány kimondja, hogy fél 8tól 8ig híradót kell nézni mindenkinek, az kötelező, 30 perc, aztán aki még a saját pénzén akar valamit hozzátenni, az csinálja, de az mindenképpen legyen kötelező. Nem világos, hogy miért gondolják azt - olvastam most valahol, hogy ez az RTL ellen van , nem gondolják, hogy ezt nem fogja tudni bármelyik kereskedelmi televízió úgy kijátszani, ha tényleg erre szükség van, mert 45 perc bőven elég arra, hogy elmondják az aznapi szükséges témákat. A bulvár 20ról 35re növelése megint nem világos. Ez megint egy mérlegelés. Megint nem tudtuk eldönteni, hogy melyik minősül annak, melyik nem, de ne haragudjon, ez pi cit lenézése a magyar médiafogyasztóknak. Tehát azt üzenik, azt sugallják, hogy tessék eltolni a médiafogyasztást abba az irányba, hogy kevesebb igényesebb műsor legyen, hanem a hírblokkokat is próbáljuk meg felbruttósítani, nézettebbé tenni azzal, hogy so kkal több gyilkosság és sokkal több bulvártéma legyen benne.
