Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1843 egyébiránt azóta is kiszámíthatatla n, és ez komoly problémákat okoz a kutatóhelyek működésében. Sőt, a kutatóintézetek kutatóinak nemzetközi pályázatokon való részvételét is egyébként ez az azóta is fennálló állapot meglehetősen megnehezítette. Aztán ’19 elején következett be az az újabb so kk, amikor a miniszter úr nyilvánvalóvá tette, hogy a kutatóintézeteket illető költségvetési forrásokat sem hajlandó biztosítani. Azért azt meg szeretném jegyezni, hogy itt olyan ötezer fiatal oktató és kutató kolléga életéről beszélünk, akik nyelveket bes zélő, a nemzetközi tudományos világba beágyazott kollégák, és akik közül már nem egy most elhagyta hazánkat ezért. Ezt a felelősséget, miniszter úr, nagyon komolyan kellett volna venni szerintem, és a magyar tudomány jövőjével, ennek az ötezer oktató és ku tató kollégának a jövőjével nem lett volna szabad így játszani. Azt is el kell mondani, hogy az történt utána, hogy miniszter úr elkezdett a kutatóintézeti szintek vezetőivel tárgyalni, amit én a magam részéről, mint volt egyetemi vezető, egyszerűen felháb orítónak tartok, hiszen ez azt jelenti, hogy az Akadémia megválasztott vezetősége helyett az eggyel lejjebb lévő, kiszolgáltatott középszinttel kezd el a miniszter úr tárgyalni, egyes intézetekkel úgymond különalkukat kötni, belengetni, fenyegetőzni az elm ondások szerint, s a többi, ahelyett, hogy az Akadémia felelős vezetésével, akik egyébként mindig készen álltak az épeszű szakpolitikai vitára arról, hogy hogyan menjen tovább ez a modernizációs folyamat, tárgyalt volna a miniszter úr. Itt gyakorlatilag az t kell látni, hogy ez az időhúzó taktika egészen a nemrég bekövetkezett európai parlamenti választásokig tartott, majd utána következett az, amit az Akadémiai Dolgozók Fóruma a magyar tudomány Trianonjának hívott a maga közleményében, hiszen a nemzeti gyás znapunkon sikerült ezt a törvénytervezetet aztán a tisztelt Ház elé benyújtani. Nem azért mondtam el mindezt, miniszter úr, hogy most a fejére olvassam úgymond a bűneit, hanem azért, hogy azt érzékeltessem a tisztelt Házzal, hogy miért van az a fajta, mind a hazai tudományos életet felbolydító, mind a nemzetközi tudományos életet és a nemzetközi politikai életet felháborító következménye mindezeknek. Mert azt látom, hogy ebben az egész ügyben nem a kitűzött célokban van a hiba, illetve azokról lehetne épesz űen vitatkozni, ahogy jeleztem, hanem egyszerűen erről a folyamatról van szó, mely egy bizalmi válságot okozott, úgy látom, és szerintem ebben az ügyben a magyar kormánynak, a fideszes kormánytöbbségnek és miniszter úrnak személyes felelőssége van. Azt sze retném tisztelettel kérni, hogy miniszter úr reagáljon a tényleg nagyon komoly tüntetésekre, nemzetközi megszólalásokra. Most például, ahogy említettem, nemrég tartott egy nemzetközi sajtótájékoztatót Lovász elnök úr, amelyben hangsúlyozta, hogy az MTA min dig együttműködést mutatott a kormányzattal, ugyanakkor ebben a törvénytervezetben nincs garancia az alapkutatásra, és nincs olyan európai tudományos intézmény - német minta ide, német minta oda, a Max Planck Instituteot valamennyire ismerem , amely ilye n nagyon központosított kormányzati akaratnak lenne kitéve, mint amit ebben a törvénytervezetben látunk. Azt például kimondottan kívánatosnak tartanám, miniszter úr, hogy a magyar kormány a magyar társadalom szempontjából kiemelkedően fontos kérdé seket igenis kvázi projektalapon, megbízással akár az MTAnak, akár az egyetemeknek adja ki. Tehát mondjuk, a mélyszegénységben élők helyzetéről egy kutatás, vagy mondjuk, arról egy kutatás, hogy a borsodi elszegényedett régiókban az iskolarendszert hogyan lehetne modernizálni, s a többi, s a többi. Most konkrét példákat szerettem volna mondani, hogy ezt nagyon kívánatosnak is tartanám. Attól tartok azonban, hogy ez a teljes központosítása az egész rendszernek, amely ebből a törvénytervezetből eléggé egyért elműen kitetszik, nem ebbe az irányba fog elmozdulni, hanem abba az irányba fog elmozdulni, hogy kizárólag a közvetlen, direkt gazdasági hasznot okozó és úgymond szabad szemmel is látható innovációs eredményeket mutató kutatásokra jut annyi forrás, amit az megérdemel, miközben az alapkutatásokra nem fordítunk elég forrást. Márpedig hadd mondjam el ismét a kedvenc példámat, miniszter úr talán már hallotta egyszer tőlem. ELTEs kutató kollégáim a hal- és a madárrajok vonulását kutatták négy évtizeden keresztü l. Ha 40 évvel ezelőtt az akkori miniszter azt mondta volna, hogy hát, ezt nem kéne kutatni, mert ez
