Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1841 intézménytípusokban teljesen megszüntették a közalkalmazotti státuszt, máshol pedig korláto zták azok számát, akiket közalkalmazottként foglalkoztattak. Rendszeressé vált a kutatóintézetek külső értékelése, és ebben legalább olyan súllyal esik latba az eredmények hasznosítása, mint a publikálás. Az Egyesült Államokban, NyugatEurópában jelentősen nőtt az akadémiai szabadalmaztatás szerepe. Magyarországon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szerint messze elmarad a lehetőségektől, és a kutatási ráfordításokkal összehasonlítva fájóan kevés szabadalmi bejelentés történik. Az Egyesült Államokban, Nyu gatEurópában innovációösztönző szándékkal csökkentették az intézményfinanszírozást, és növelték a versenyben elnyerhető projektalapú finanszírozás arányát. A mostani javaslatban is van erre vonatkozó felvetés. KeletKözépEurópában a rendszerváltozás után a legtöbb országban átalakították a tudományos kutatás szervezetét, intézményeit. A szovjet mintájú tudományos akadémiák kutatóintézeteit több országban az egyetemekbe integrálták, de voltak olyanok is, ahol megszüntették azokat, a balti államok például e bbe a körbe tartoznak, Csehország részben ide, részben amoda. Lengyelországban soha nem tűntek el a polgári világ tudós társaságai, amelyek a szó európai értelmében vett akadémiák voltak, és ezek többnyire még a XIX. században létesültek. Ausztriában, ahol az akadémiának ugyancsak vannak kutatóintézetei, jelenleg - ha jól tudom - ez 29 intézetet és 1451 munkatársat jelent, 2011ben az akadémia és az ottani tudományos minisztérium között egy megállapodás értelmében, amely a tudományos teljesítmény növelését célozta, akadémiai intézeteket adtak át az egyetemeknek. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha valaki kézbe veszi a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényt, akkor arra vonatkozóan, hogy egy akadémiai intézet kiválhate az Akadémiából, átmehete egy egyetemhez, egy más kutatóintézethez, oly hihetetlenül bonyolult eljárásról van szó, hogy ez gyakorlatilag nem valósul meg, és erre egészen konkrét példát is tudunk szintén a közelmúltból. Szóvá tette mind az Állatorvostudományi Egyetem rektora, mind az MTA Állatorvostudományi Bizottságának elnöke azt, hogy ezt a két tudományos műhelyt észszerű lenne egy egységben kezelni, már csak annál is inkább, mert egyébként fizikai értelemben is egy helyen vannak, egy telephelyen. Gyakorlatilag azóta is két külön rendszerben működik, láthatóan nem lehet könnyen és észszerűen megvalósítani ilyen természetű, észérvek szempontjából nehezen kikezdhető szándékokat. Ezért is tartalmazza a törvényjavaslat azt, hogy a kutatócsoportok, szervezeti egységek a későbbiekben dö nthessenek arról, hogy egyetemekhez vagy más kutatóhelyekhez kívánnake kapcsolódni, ha a maguk tudományos és kutatói érdekei és célkitűzései ezt indokolttá teszik. Úgy tűnik egyébként, ha visszatekintünk az elmúlt esztendőkre, hogy az Akadémia is érzékelt e azt, hogy valamit változtatni kell a dolgokon. Már említettem, hogy ’98ban Glatz Ferenc felvetett ilyen természetű dolgokat. 2006 májusában a 175. közgyűlés kimondta az MTAreform szükségességét és Vizi E. Szilveszter, az akkori elnök nem vetette el, ho gy az akadémiai kutatóhelyeket még az MTAközgyűlés fennhatósága alól is ki kell venni. Az más kérdés, hogy ez egyébként nem jutott el ebbe a stádiumba. Akkoriban egy Szabó Csaba nevű farmakológus, aki előtte tíz évig az USAban és Angliában dolgozott, így nyilatkozott a sajtónak: „A kutatóhálózatot le kell választani a Magyar Tudományos Akadémiáról. Magyarországon az MTA és az egyetemek sokkal jobban és minden ellenőrzés nélkül támogatják az úgynevezett alapkutatásokat, amelyek csak hosszú távon hozhatnak eredményt, míg a kevesebb idő alatt hasznot hozó alkalmazott tudomány nem kap elég pénzt. Nyugaton ez pont fordítva van. Az alapkutatást természetesen ott is megfizetik, de arra nagyon odafigyelnek, hogy csak olyan témára költsenek, ami valóban hasznos.” 2 011ben Pálinkás József elnök állt elő hasonló javaslattal, tíz kutatóközpontba szervezte át az egységeket, és azt mondta, hogy a várható tervezett megújulástól egyben teljesítmény- és hasznosulásjavulás is bekövetkezik. Nos, ehhez még az Országgyűlés plus zforrásokat is biztosított. Azóta eltelt, mondhatni, lassan már nyolc év, hét év. Ezek nem igazolódtak vissza, úgyhogy úgy tűnik, más utat kell keresni, és lényegében a mostani törvényjavaslat nem tesz mást, mint Európában
