Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő, összevont vitája - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
1740 Ugyanakkor azt látjuk, hogy a retorika ide nem elég, konkrét lépésekre van szükség. Nem szeretnék belemenni bérlakásprogramba, egyéb fejtegetésekbe, ezt többször megtettük, ugyanakkor azt látom, hogy a gyermeknevelési cikkek áfatartama nemcsak gesztusértékű, nemcsak koz metikai jellegű, hanem szimbolikus értékű beavatkozásra adna lehetőséget, teret. Ezzel kapcsolatban nemcsak kérem, de elvárom reakciójukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál szót kérő felszólalóként Tordai Be nce képviselő úr, Párbeszéd. TORDAI BENCE (Párbeszéd) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Párbeszéd örömmel látná, ha a munkát terhelő adók csökkennének, ha valóban a munkavállalók terheit könnyítenék, de az a helyze t, hogy ez a mostani adócsökkentés a munkáltatók terheit fogja csökkenteni. Tehát nem az emberek fizetése nő, hanem a vállalatok profitja fog nőni ennek köszönhetően. Az az elképzelés, hogy a gazdaságot úgy kell élénkíteni, hogy minél több pénzt hagyunk a vállalkozásoknál, az egy nagyon idejétmúlt, elavult neoliberális szemlélet, amely nagyjából meg is bukott a 2008as gazdasági világválsággal, még akkor is, ha önök erről nem hajlandók tudomást venni. Ha valóban a gazdaságot akarnák élénkíteni, ha a gazdasá gi fejlődést akarnák támogatni, akkor azt keresletoldalról kell megtenni. Vagyis ha az embereknek több pénzük van, többet tudnak költeni, és akkor nem úgy jut pénz a vállalatokhoz, a gazdaság szereplőihez, hogy önök azt odaajándékozzák nekik, hanem a verse ny keretében a több pénzt elköltik az emberek ezeknél a cégeknél, akiknek nagyobb bevétele lesz, és abból fejleszthetnek a továbbiakban. Nem mellesleg ezáltal az emberek életszínvonala, életminősége is javul, hiszen lehetséges, hogy a GDPnövekedésben Magy arország élen jár az uniós tagállamok között, de ha megnézzük, hogy a háztartások tényleges fogyasztási szintje hogy áll, mennyi pénze van az embereknek, amit el tudnak költeni a piacon, a boltokban, akkor azt látjuk, hogy Románia alatt vagyunk, és egyre r omlik ez a mutató, leszakadunk a tekintetben, hogy mennyi pénze van az embereknek. Úgyhogy a GPDnövekedést, higgye el, nem fogják nagyon nagy örömmel fogadni önmagában. Persze, azt mondják, hogy adócsökkentés, és hogy ez az adócsökkentés kormánya és az ad ócsökkentés költségvetése. Azonban ha megnézzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor annak az 1. §a egy adóemelést tartalmaz, ellensúlyozandó az adócsökkentést, a magánszemélyek számára - biztos, ami biztos - megemelik az összevont adó alapját. Tehá t véletlenül sem szeretnék, hogy a szochocsökkentés a magánszemélyeknél is megjelenjen, miközben a Párbeszéd már korábban is ennek a javaslatnak a korábbi vitája alkalmával elmondta, hogy ezeket a szochocsökkentéseket a munkavállalók oldalán kéne megtenni. Tehát maradjunk annyiban, hogy ez az adócsökkentés csak a vállalatoknak fog hasznot hozni. Éves szinten, mint megtudtuk, 310 milliárd forintot ajándékoznak oda. Szeretném kérdezni, ha esetleg reagál majd az ellenzéki felszólalásokra, hogy vane hatásvizsg álat arról, hogy ez milyen eloszlásban jelenik meg a magyarországi gazdasági szereplőknél. Mennyit visznek ebből haza a nemzetközi multinacionális cégek, mennyit visznek ebből haza a NERlovagok óriásvállalatai, és mennyi marad a tisztességes magyar kis- é s középvállalkozásoknál? Erős a gyanúnk, hogy ahogy a korábbi adócsökkentéseknél is, a nagy pénzeket itt is a nagyvállalatok fogják eltenni, és a magyar kkvknak minimális könnyebbséget jelent ez az egész, miközben a költségvetés komoly bevételektől esik e l. Itt következik a kérdés, hogy ezt a kieső költségvetési bevételt, ezt az éves szinten több mint 300 milliárd forintot honnan fogják pótolni. Megszorítások lesznek? Nem, nem megszorítások lesznek, hanem megszorítások vannak. Egyrészt elinflálják azokat a támogatásokat, amelyeket az oktatásba, az egészségügybe, a szociális ellátásra fordítunk évről évre. A nominális összegek változatlanok maradnak vagy alig nőnek, miközben az infláció az egekben van. Ez azt jelenti, hogy egyre
