Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. május 28. kedd - 68. szám - A 2020. év nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke
1490 tevékenységük Linder Bélával a katonai erő felszámolása volt. Ott volt ’18 őszén Tisza István meggyilkolása, majd ott volt ’19 tavaszán a bolsevik, kommunista hatalomátvétel. Ezek után nem lehetett véletlen az anyaors zág halálra ítélése. Katonailag, politikailag, a kommunizmus bélyegét ránk sütve ott álltunk 1920ban teljes kiszolgáltatottságban. 1920 után a Kárpátmedencei magyarság öt, a mai állapotok szerint nyolc államban találta magát kisebbségi létben és egyre in kább megfogyatkozva. De az eltelt száz esztendőben is a nemzeti nyelv, az irodalom, a hitélet, a művészetek, a hagyományőrzés tovább élése révén a magyar identitás az országhatárokon átívelően is tovább élt, és tovább él napjainkban is. Köszönet mindazokna k, akik a nemzet összetartozását szolgálták, tanítók, lelkészek, írók, művészek, sportolók, kétkezi munkások, kérges kezű parasztemberek, mindazok, akik az elmúlt száz évben a nemzeti összetartozás ügyét fönntartották. Túléltük ebben a száz évben a nemzetg yilkosságot. Sőt, nem egyszerűen túléltük, hanem a világ szemében elismert eredményeket értünk el. Ezeket az eredményeket is be kell mutatnunk az emlékévben. 2018 novemberében, tavaly ősszel a Magyar Állandó Értekezleten Orbán Viktor miniszterelnök úgy for dult a Kárpátmedencei magyarság képviselői és a diaszpóramagyarság felé, hogy „a száz év magány véget ért”. Mindannyian ismerjük Gabriel García Márquez Nobeldíjas kolumbiai író regényét, amely pontosan a szülőföld elhagyásáról szól, a paradicsomból való kiűzettetésről szól. Nos, elmondhatjuk, hogy a száz év magány véget ért. 2010től fogalmaztunk meg és hajtunk végre egy olyan új nemzetpolitikát, amelyben megkezdtük a magyarság határon átívelő közjogi egyesítését, törvénybe iktattuk, bevezettük a kettős á llampolgárság intézményét, törvénybe iktattuk a nemzeti összetartozás napját. És 2011ben elfogadtunk egy olyan új Alaptörvényt, amelynek D) cikkelye a felelősségvállalásról szól, mely szerint Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ma már elmondhatjuk azt, hogy a Kárpátmedence egyfajta kulturális térként mutatkozhat meg. Elég csak célozni az emlékévekre - Aranyemlékév, Szent László, Mátyás király, Rákócziemlékév , a magyar házak működésére, a kulturális egyesületek működésére, a testvérvárosi kulturális kapcsolatokra és együttműködésekre. Elmondhatjuk, hogy létezik egy magyar kulturális tér a Kárpátmedencében. S elmondhatjuk azt, hogy a Kárpátmedencében létezik egy oktatási tér is. Ebből hadd célozzak önöknek a napjainkban is fo lyó legnagyobb intézményfejlesztési akcióra, a Kárpátmedencei óvodaépítési programra, ahol 150 új óvoda épül, és több mint 350 kerül felújításra. Ez 600, magyar gyermekeket befogadó intézmény a Kárpátmedencében, az anyaország határain túl. Ha össze akarj uk hasonlítani, ilyen léptékű intézményfejlesztés utoljára a Kárpátmedencében pont a csonka országban Klebelsberg idején volt a népiskolai iskolafejlesztés. Működik az oktatásinevelési támogatás rendszere, és elmondhatjuk, hogy a felsőoktatásban is működ nek zászlóshajóként intézmények. Újvidéken felépült az Európa Kollégium, Szabadkán jelenleg folyik a tanítóképző felújítása, de a beregszászi, komáromi, nagyváradi, csíkszeredai, marosvásárhelyi egyetemek és főiskolák mindmind nemzeti jelentőségű intézmén yek. S elmondhatjuk, hogy a Kárpátmedence egy gazdasági térként is működik. A magyar kormány támogatásával gazdaságélénkítő programot kezdtünk el először a Délvidéken 20 milliárd forint értékben, majd a Kárpátalján 12 milliárddal folytatódott, a Felvidéke n 10 milliárddal. Lezárt pályázataink vannak, aminek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy legalább még egyszer ekkora összegeket mozgatott meg, és elősegítette az ott élő őshonos magyarságnak a szülőföldön való megmaradását, boldogulását és gyarapodását. És most kezdődik el Erdélyben 77 millió euróval, azaz 25 milliárd forinttal ez a gazdaságélénkítő program. S szólhatnék még további nemzetpolitikai zászlóshajókról, mint a Kőrösi Csoma Sándorprogramról, ahol most már 146 ösztöndíjas kerül ki a diaszpóra magy arságához, a nyugati magyarsághoz, illetve 30 egyházi személy is. És a Petőfiprogramról, amelynek keretében a valamikori Monarchia területén, itt a szomszédos országokban 73 ösztöndíjas az, aki kapcsolatot visz
