Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. május 28. kedd - 68. szám - Egyes törvényeknek a nagyszülői gyermekgondozási díj bevezetésével kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (független):
1460 az unokát egy olyan édesanyára, aki egyébként 140 ezer forintért képes őt megzsarolni? Ha már életszerűs égről beszélünk, akkor legalább ne ilyen példákat hozzon fel, ami egyébként is teljesen abszurd. A DK részéről az, hogy az ilyen intézkedések egyenesen ártanak a családoknak, szintén egészen elképesztő. De azt lehet vitatni, hogy elengedően hozzá fognake férni ehhez a támogatási formához, lehet vitatni azt, hogy ki kellene bővíteni azokat, akik ezt igénybe tudják venni, de az, hogy ez árt, az nyilvánvalóan nem igaz. Attól, hogy vannak olyanok, akik nem tudják igénybe venni, attól még összességében az intéz kedés nem ártani fog, hanem használni fog, ha kismértékben is, akkor is használni fog, segíteni fog. Látjuk azt, és rendkívül elégedetlenek vagyunk a kormányzat családpolitikájának a hatékonyságával, hiszen látjuk azt, hogy kilenc év alatt mindössze 0,2de l sikerült a termékenységet növelni, holott sokkal többel kellene, sőt még arra a 2030as céldátumra kitűzött 2,1es termékenységi ráta sem elérhető, de önmagában is mintegy 67 millió fős lakosságra rendezkedne be Magyarország, sajnos. Ha a nagyszülőkről beszélünk és a nagyszülők családban betöltött szerepéről beszélünk, akkor mindenképpen örömteli, hogy erre az aspektusra ráirányítja a figyelmet ez az intézkedés, ez a tervezet, hiszen fontos, hogy a családban végzett tevékenységét ne csak a szülőknek, han em a nagyszülőknek is elismerjük, és az ő áldozatvállalásukat anyagilag is jutalmazzuk. Fel kell hívnom ugyanakkor a figyelmet két olyan trendre, illetve tendenciára, amely gyengíti a hatékonyságát ennek az intézkedésnek is, és a demográfiai helyzetünknek is. (11.50) Az egyik ilyen az elvándorlás. Sajnos, azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei külföldön vállalnak munkát, vagy huzamosabb ideig külföldön tartózkodnak, egész egyszerűen nincsen nagyszülői élményük, vagy rendkívül kevés. Ezért is fontos lenne , az érzelmi szempontok miatt is, hogy ezt a tendenciát sikerüljön csökkenteni vagy akár megfordítani. Ráadásul azok a gyermekek, akik külföldön születnek meg magyar családokban, az ő magyar identitásuknak a megteremtése rendkívül fontos feladat kellene le gyen. Tehát ha már nagyszülői élményben nem részesülhetnek, fontos lenne, hogy olyan intézményrendszereket építsünk ki a külföldre, NyugatEurópába vándorolt magyarok számára, akik tömbben élnek - hiszen sajnos már olyan számról beszélhetünk, hogy tömbben élnek magyarok , hogy a gyermekeiket magyar identitásúvá, a magyar kultúrát ismerővé tudják nevelni. Ugyanakkor ehhez sincsen semmilyen állami intézményrendszer, semmilyen állami kezdeményezés, hogy ezt meg tudják tenni. Pedig ezeket a gyerekeket nagyon n ehéz lesz visszahozni Magyarországra, akiknek semmilyen közösségi élményük nincsen hazánkkal, hanem az iskolai, óvodai élményeiket, a barátaikat is már eleve külföldön szerzik meg. Tehát a család magyarrá nevelése mellett fontos lenne, hogy ehhez állami se gítséget is kapjanak. Másrészt szóba kerültek az egyszülős családok, illetve azok, akik például a földrajzi távolság miatt nem tudják majd igénybe venni ezt az ellátást. Van nagyon sok olyan civil kezdeményezés már hazánkban, amely egy úgynevezett pótnagyi programra épül, amikor is egy adott település vagy közösség nyugdíjaskorú tagjai segítséget vállalnak és segítik azokat a családokat, akik nem tudnak a nagyszülőkkel kapcsolatba kerülni például a földrajzi távolság miatt, vagy a nagyszülők életkora már nem teszi lehetővé, hogy ők az egészségi állapotuk miatt érdemben tudják segíteni őket. A szociális rendszer bevonásával, természetesen ellenőrzött keretek között, szeretném, ha az állam felkarolná ezeket a civil kezdeményezéseket, és ehhez hasonlóakat ösztön özne, hiszen nagyon sok egyedül maradt, időskorú személy számára érzelmileg is rendkívül sok többletet jelentene, ha ők rendszeresen gyerekekkel foglalkozhatnának, ha ők rendszeresen közösségbe járnának, ezeket a gyerekeket segítenék, és a szülőknek is óri ási érzelmi és logisztikai segítséget tudnának adni, ha az adott településen élő idősek segítenék az adott településen élő családokat abban, hogy a gyermekek akár különórárajárjanak, akár olyan élményben legyen részük, amelyekben nincsen különböző családi okok miatt.
