Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. május 27. hétfő - 67. szám - Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - „Nyugati árak, keleti bérek - jelentem: a Kárpát-medencében a helyzet változatlan.” címmel - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
1390 Arató Gergely egyszerre: Dobrev Klára!) szavára az Európai Unió intézményei (Dr. Vadai Ágnes: Dobrev Klára. Ennyire nehéz kimondani?) ne tegyék, ne tehessék azt meg (Dr. Vadai Ágnes: Méghozzá dr. Dobrev Klára. Nem annyira bonyolult ez!) , hogy Magyarországot másodrangú uniós országg á tegyék, ne engedjék, hogy gyámság alá vegyék Magyarországot. És tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy azokról az uniós forrásokról, amelyek Magyarországot megilletik, azokról a forrásokról mi, magyarok dönthessünk, a magyar emberek dönthessenek. Kös zönöm szépen a választ. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő asszony az államtitkári választ elfogadta. Dr. VargaDamm Andrea (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - „Nyugati árak, keleti bérek - jelentem: a Kárpátmedencében a helyzet változatlan.” címmel Tisztelt Országgyűlés! VargaDamm Andrea, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnök ú rhoz: „Nyugati árak, keleti bérek - jelentem: a Kárpátmedencében a helyzet változatlan.” címmel. Az interpelláció megválaszolásával a miniszterelnök úr a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Varga Mihály pénzügyminiszter urat bízta meg. Az inte rpellációra a miniszter úr felkérésére Tállai András államtitkár úr, miniszterhelyettes válaszol. Képviselő asszony, öné a szó. DR. VARGADAMM ANDREA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A r endszerváltás óta mit hallanak vezető politikusoktól az emberek? Azt, hogy a kapitalizmus, a demokrácia és a piacgazdaság célja az emberek jóléte. Harminc éve ígérgetik, hogy a nyugateurópai életszínvonalhoz kívánják a polgárokat juttatni. Körülbelül 500 ezer embert sikerült is, nagyrészt a kormányközeli oligarcha- és lakájcsaládokat. De él itt még 9 millió ember, aki ebben a kegyben nem részesülhetett eddig, még akkor sem, ha éjt nappallá téve dolgozik. (17.00) A kormány folyamatosan zengedezi, hogy nőne k az átlagbérek, nő az életszínvonal, csak az a probléma, hogy háromnegyed éves késéssel az árak is úgy nőnek, hogy elveszítik a bérek reálértéknövekedésüket. Magyarországon a fogyasztói kosárból még csak 23at tud a magyar ember venni, Csehországban már 29et, Ausztriában 34et, NagyBritanniában 44et, és Németországban pedig 58at. (Sic!) Ez azt jelenti, hogy az osztrákoknak 50 százalékkal többet ér a bérük, mint a magyaroknak, a briteknek több mint kétszeresét, a németeknek pedig két és félszeresét. Pe rsze halljuk 30 éve, hogy a piaci folyamatokba nem lehet beleszólni, a kereslet és a kínálat határozza meg az árakat és a béreket. Pontosan tudjuk, hogy állami beavatkozással rendre befolyásolják mindenhol a világban a piaci és keresleti viszonyokat. Csak nézzük meg, hogy a bevezetendő USAbeli védővámok eredményeként már le is állt a kormány által nagy hanggal kísért kecskeméti Mercedesgyár második ütemének építése. Erről ugye nem tetszenek beszélni. Míg 1990ben 1 dollárból 1,53 liter üzemanyagot tudott venni a magyar ember, mára odáig jutottunk, hogy már 1 dollárból csak 0,7 liter üzemanyagot. Ha ugyanezeket a számokat összevetjük azzal, hogy az átlagbérek és a létminimumértékek miként aránylanak egymáshoz, akkor az az eredmény, hogy míg ’90ben 164 doll ár volt az átlagbér és 115 dollár a létminimum, és 2004ben
