Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. április 2. kedd - 65. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK:
1318 által tervezett épület az Újpestet Rákos palotával összekötő közúti felüljáró mellett. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, egy cserkészotthon, egy ház és még egy ny omdai épület is tartozott. 1949ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal, korábbi hittanosaival. Csoportjával levél útján a katonaidő alatt is élénk kapcsolatot tartot t. Mint tudjuk, 1950ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István szerintük illegális tevékenységének egy része. Hogy elkerülje a letartóztatást, Kiss István álnéven a Persilgyár dolgozója lett, és bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor lakásában. Kapcsolatait is részben rajta keresztül tartotta fönn. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett, hittant tanított, valamint közösséget ép ített olyan fiataloknak is, akiket akkor kényszerrel behívtak és besoroztak az ávó kötelékébe is. 1952 júliusában letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28án tárgyalta az ügyet, 1952. október 30án tartott tanácskozása pedig elvetette a köté l általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. A börtönben többször összeverték, de nem tudták beismerő vallomásra kényszeríteni. A hetekig tartó kihallgatásokat követően 15 társával együtt - kilenc ÁVHs pártkatona, öt katolikus pap, két civil, köztük egy 1 5 éves gimnazista lány - a Kovács Béla vezette hadbíróság elé állították. A Budapesti Hadbíróság titkos zárt tárgyaláson hozta meg az ítéletet: a gimnazista lány nyolc évet kapott; négy főt, köztük Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték; a többieket 515, tehát összesen 125 év börtönbüntetéssel sújtották. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8án bitófán fejezte be tartalmas életét. Az Egyházmegyei Bíróság már ’90 után indította el a boldoggá avatási és szentté a vatási eljárást, és 2013. október 19én Sándor Istvánt boldoggá avatták Budapesten, a Szent István Bazilika előtti téren. Most új fejlemény, hogy a Don Bosco Szaléziak március 27én beszámoltak arról, hogy hosszas előkészület és kutatómunka eredményeképpen sikeresen exhumálták és azonosították a koncepciós perben elítélt, majd 1953ban kivégzett és jeltelen sírba temetett vértanú szalézi szerzetes ereklyéit és földi maradványait. (13.40) Fontos megemlíteni a kutatásban részt vevő szervezetek és szemé lyek nevét. Nagy köszönet illeti a Szalézirenden és a Szalézi Ifjúsági Mozgalmon túl a miniszterelnökhelyettesi kabinetet, a Nemzeti Örökség Intézetet, a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Bűnügyi Igazságügyi Szakértői I gazgatóság Genetikai Szakértői Intézetét, Csány Mártont, Bertáné Varga Judit történészt, Susa Éva igazságügyi főtanácsost, a kutatás vezetőjét, valamint a teljesség igénye nélkül Dudás Eszter igazságügyi antropológus, genetikus szakértőt is. Levéltári kuta tások, korabeli dokumentumok alapján logikai következtetés mutatott arra, hogy a rákoskeresztúri Új köztemető 301es parcellája 2. sorának 37. számú sírjában kell keresni. Meg is találtak hat személyt a sír feltárása során 2018 novemberében. A felkért szak értők beazonosították egy 63 éves levélbélyegből nyert DNSmintából és a fiútestvére DNSmintájából, a minden kétséget kizáró azonosítást is elvégezték. Azt gondolom, nagyon fontos a magyar egyház, a Szalézirend és az egész magyar társadalom életében, hog y a magyar fiatalok egyik védőszentjének most már az ereklyéit, a földi maradványait is megtaláltuk, és reméljük, hogy ezzel tovább erősödik majd Sándor István tisztelete Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm, Nacsa Lőrinc képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirend utáni felszólalások végére értünk.
