Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről
131 szeretnénk feltárni és egyébként szeretnénk megmenteni. Úgyhogy ez is egy olyan pont, amit, úgy gondolom, hogy felesleges en, csak és kizárólag a beruházói érdeknek alárendelve, figyelmen kívül hagyva minden más szakmai szempontot, áterőltetni a törvényhozás színterén egy rendkívül felelőtlen és rossz hozzáállás, ami miatt mi egyébként az egész törvényjavaslatot sem tudjuk tá mogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Nacsa Lőrincnek, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről l: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A politika különböző, gyakran egymással szemben álló érdekek kibékítésének a művészete, vagy hogy profánabb metaforával szóljak, a kecske jóllakottságának és a káposzta megmaradásá nak is az egyidejű biztosítását kell elvégeznünk. Ezt minden törvényhozó tudja. Így a most tárgyalandó indítvánnyal, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításával bár szerencsésebb helyzetben vagyunk, mindazonáltal az átugrandó léc itt sincs alacsonyan. Olyan jogszabályt kell alkotnunk, amely lehetővé teszi a kiemelt beruházások meggyorsítását, járható utat vág a bürokrácia dzsungelében, ugyanakkor nem hiúsítja meg az ilyen építkezéseknél kötelezően megkezdett régészeti feltárások sikerét sem. Voltaképpen az új és a régi egyensúlyát kell megteremtenünk, figyelemmel kell lennünk arra, hogy az építkezés ugyanolyan történelmi feladatunk, mint a múltunk emlékeinek felszínre hozatala, megőrzése, a tudományos és a laikus közvélemény elé bocsátása. A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja ezt a kényes egyensúlyt, ezt az okos kompromisszumot kereste a most előttünk fekvő törvénymódosítási javaslatban is, és talán nem teszem idejekorán érdektelenné a vezérszónoki felszólalásomat, ha megelőlegezem, hogy az indítvány megfogalmazói teljesítették ezt a feladatukat. A tisztelt Országgyűlés elé került T/4075. számú javaslat, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja az egyes nag yberuházások esetén elvégzendő megelőző régészeti feltárás elvégzése folyamatának, illetve ezek koordinációjának szabályozása. A jelen törvényjavaslat célja az infrastruktúra és az energiaellátás szempontjából kiemelt jelentőségű nagyberuházások kivitelezé si idejének lecsökkentése azáltal, hogy a megelőző régészeti feltárások gyorsabban kivitelezhetők lesznek az egykapus ügyintézés révén, és a területi múzeumok, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum hatékonyabb bevonásával is le tud rövidülni ez az idő. A törvén yjavaslat alapján a megelőző régészeti feltárások gyorsabban és hatékonyabban is kivitelezhetők. A javaslat ugyanakkor nem érinti a megelőző feltárások elvégzésének teljes rendszerét, így a nem kiemelt körbe tartozó nagyberuházások tekintetében továbbra is a Nemzeti Múzeum koordinációja és a háromkapus ügyintézési rendszer marad fenn. Ennek az előnye: megmarad a normál eljárásrend is az ügyek többségére, emiatt a most bevezetendő új eljárásrend valóban jelentős gyorsítást jelenthet majd a kiemelt ügyeknél. Tisztelt Országgyűlés! Összegezve mondandómat, a kulturális örökség védelméről szóló törvény előttünk fekvő módosítása okos kompromisszumot teremt a jelenkori építkezések - ez szintén történelmi kötelességünk - és a régészeti feltárások egyenrangú érdekei között. Az, hogy a kiemelt fontosságú beruházások felelőseinek csak egyetlenegy állami szervezettel kell szerződéses kapcsolatban állniuk, jelentősen meggyorsítja a kivitelezést, a múzeumi szakemberek bevonása pedig garantálja, hogy a tudomány szempontjai is érvényesülnek, történelmünk értékei a felszínre kerülhetnek. Itt jegyezném meg jobbikos képviselőtársam véleményére, hogy néha az a probléma, ha az ügyintézési határidő túl hosszú, néha az a probléma, hogy az ügyintézési határidő túl rövid; ez a „van
