Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 25. hétfő - 63. szám - Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) - a miniszterelnöknek - „Minek kell még történnie?” címmel - ELNÖK: - VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
1074 Miniszter Úr! Évente 24 ezer beteg csak azért hal meg Magyarországon, ezt Kásler miniszter úr ismerte el, mert a megfelelő orvosi ellátást nem kapja meg; nem azért, mert a betegsége indokolja, hanem mert nem kapja meg az ellátást. Ez azt jelenti, hogy az önök idejében t öbb mint 200 ezer beteg úgy halt meg, hogy megmenthető lehetett volna. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Mikor fognak végre valamit kezdeni az egészségüggyel? Pozitívan kérdezem, miniszter úr, hogy mikor lesz az, amikor a szakma anyagát e lfogadják, és beavatkoznak, hogy ne haljon meg ez a 24 ezer beteg évente. Várom válaszát. ELNÖK: Miniszterelnökhelyettes úr, parancsoljon! VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képvisel ő Asszony! Köszönöm a kérdését. Nem 24 ezer, de egyetlen ember haláláért is kár, ha az az egészségügyi ellátórendszer működésén múlik. Tehát egyetértek önnel abban, hogy mindent meg kell tennie a magyar egészségügy irányítóinak azért, hogy lehetőség szerin t a rendelkezésre álló emberi erőforrást és a technikai eszközöket a lehető legmaximálisabban a betegellátásra, az emberek meggyógyítására tudjuk fordítani. Azonban hadd cáfoljam és hadd vitatkozzam azzal az állításával, hogy az elmúlt években nem történt semmi, mert ha nem történt volna semmi, akkor körülbelül az egyharmadát költenénk el egészségügyi ellátásokra annak, mint amennyit egyébként ebben az évben elköltünk. Ha nem vette volna észre, képviselő asszony, az elmúlt években megduplázódott, jelentősen megnövekedett az egészségügyre fordított költségvetési támogatások aránya, az európai uniós támogatások egy igen jelentős részét éppen erre a célra fordítjuk. Elmondhatom önnek, hogy Magyarországon ma nincs olyan kórház, amelyik az elmúlt években valamily en hazai vagy európai uniós forrásból ne kapott volna támogatást akár az épület megújítására, akár pedig különböző technikai eszközök, orvosi műszerek beszerzésére. Emellett a humán erőforrásra is igyekeztünk figyelmet fordítani, hiszen az elmúlt években o lyan béremelések történtek az egészségügyi ágazatban, amelyekre korábban nem volt példa. Korábban arra volt példa, hogy ha az egészségügy problémáját hozták fel a szocialista kormányok alatt, tisztelt képviselő asszony, akkor az mindig azt készítette elő, hogy hogyan lehetne magánosítani az egészségügy bizonyos részeit. Most nem ez a helyzet: deklaráltuk azt, hogy ez állami feladat, állami kötelezettség, és ennek érdekében fordítunk erre az egészségügyi területre a korábbinál jóval nagyobb összeget. Köszönö m, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: A képviselő asszony következik egy percben. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm, miniszter úr. Ez egy kicsit szakmaibb válasz volt, mint az imént az államtitkár úrtól. De nem volt bent a miniszter úr , amikor elmondtam, hogy: 422 praxisban hiányzik ma a háziorvos, ez negyvennel nőtt az utóbbi egy évben; 600 ezer ember nem jut hozzá napi szinten a háziorvosi ellátáshoz (Dr. Rétvári Bence: Mindenki hozzájut!) ; a gyermekorvosoknak több mint fele betöltött e a hatvan évet, és egyötöde már az ötven évet is; a védőnői körzetekben, négyszáz körzetben folyamatosan csak helyettesítéssel tudják megoldani az ellátást, a szolgáltatást. Miniszter Úr! Az a nagy igazság, hogy Magyarországon az is hír, nem akartam felho zni, de tudja, amikor egy 17 éves gyerek a Nyugati pályaudvarnál csak azért hal meg, mert a szomszéd utcából a mentő nem érkezik ki; vagy az is hír, hogy a legtöbb esetben azért amputálnak lábakat ma Magyarországon, mert nincs, aki elvégezze ezeket a műtét eket. Folyamatos botrányokkal van tele a
