Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 8. hétfő - 28. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
727 egy kifejezetten veszél yes szakmában, szintén nem méltányolja a kormány, valamint semmit sem tett azért, hogy például a gyermekpszichiátria tekintetében csökkentse azt a szakemberhiányt, ami miatt Magyarországon tulajdonképpen ellehetetlenített az ápolás ebben az ügyben. Köszönö m szépen. (Bangóné Borbély Ildikó tapsol.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! „150 éve született Vázsonyi Vilmos” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából napirend utáni felszólalásra jelentkezett Fónagy János képviselő úr. Ké pviselő úr, öné a szó, parancsoljon! DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „A névtelen kisemberek, akikre jóformán senkinek se volt szüksége a városban, legfeljebb minden tizedik újévkor a népszámlálási biz tosnak: ezek kezdenek emlegetni magukban reménykedve egy nevet - Vázsonyiét.” Így emlékezett meg Krúdy Gyula arról az emberről, aki nem csupán a fővárosi kispolgárság képviselője és egy haladó politikai párt megalapítója, hanem Magyarország első zsidó mini sztere is volt. Vázsonyi Vilmos 150 éve, 1868ban születetett Weisfeld Vilmos néven, egy olyan ígéretes kor hajnalán, amikor Magyarország a kiegyezést követő infrastrukturális fejlesztések és a vasúthálózat kiépítése révén ugrásszerű fejlődésnek indult. A gazdasági élet ilyen arányú fejlődése nyomán Magyarország politikai ereje megnövekedett, s a századfordulóra egyre nagyobb súllyal esett latba az osztrákmagyar politikai élet színterén is. Ekkoriban, 1900ban egyedülálló módon nem közjogi alapokon hozta l étre Vázsonyi Vilmos azt a reformpártot, amely kortársaival szembehelyezkedve elsőként vállalta fel a budapesti kis- és középpolgárok tudatos politikai képviseletét. Az 1894ben alapított Polgári Demokratikus Kör a századfordulóra országos szervezetté nőtt Polgári Demokrata Párt néven, melynek programját Vázsonyi az egyenlő választójog, az általános kultúra és a gazdasági igazság hármasában jelölte meg. Ahogy beszédeiben és írásaiban írta: „…mi dolgozni akarunk, mi cselekedni akarunk, a népet oktatni, nevel ni és fegyelmezni akarjuk, mert csak erős, boldog, szabad nép, a jogát tudó önérzetes polgárság fogja megteremteni a független Magyarországot.” Politikai indítékai részben a nagybirtok és a monopolista tőke, részben az újonnan feltörekvő munkásmozgalom ell en irányult. Több ízben rámutatott pártpolitikája e kettőségre, amikor magát a századelő hazai girondistájának vallotta: „A gironde a törvényesség uralma, a gironde a szabadság és rend egybeolvadásának uralma.” Kiváló szónoki képességei már egyetemi évei a latt megnyilvánultak. Kortársa visszaemlékezésében úgy emlegeti, mint az egyetemi ifjúság legbriliánsabb és legtüneményesebb képességű szónokát. Minden hazafias ünnepségnek ő volt az ünnepi szónoka, s a közönség tódult, hogy meghallgathassa. Még az ellenfe lei is elismerték, hogy mindenhol a spiritus rector szerepét játszotta. Személyes fellépésén túl politikai eszméi és céljai megvalósításáért a sajtóban is síkra szállt. Már joghallgatóként országos ismertségre tett szert. Későbbi hivatalos működését a kerü let törvényhatóságában kezdte meg. 1901ben országgyűlési képviselővé választották, ahol munkáját 1914ig folytatta. Mandátumát a világháború végéig megtartotta. Közéleti aktivitása mellett a zsidó vallás egyenjogúsításáért is szót emelt, s oroszlánrészt v állalt abban a harcban, amely végül 1895ben a recepciós mozgalom törekvéseinek győzelmével zárult. Politikai életútjának csúcsát 1917ben érte el, amikor először az Esterházykormány, majd a Wekerlekormány igazságügyi minisztere, illetve választójogi min isztere lett. Gróf Apponyi Albert szerint Vázsonyi minden demokratasága mellett a törvényes rend s a jogfolytonosság embere volt, aki céljait a természetes evolúció keretében, ha talán annak siettetésével is akarta elérni. Temperamentumának féktelensége ol ykor kitört belőle, s nemegyszer elragadta. De mindebből a fényből és árnyból az domborodik ki, mely azonban minden időknek, így a maiaknak is nagyot jelent: becsületes ember volt és becsületes politikus.
