Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 15. hétfő - 29. szám - A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételi kérelmének tárgyalása - ELNÖK: - DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd): - ELNÖK:
833 alapos kifejtéssel lehetne megtámogatni. Köszönöm szépen, tehát támogatni fogjuk az ind ítványt. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjából László Imre képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. LÁSZLÓ IMRE (DK) : Köszönöm szépen, elnök úr. Két sajátos aspe ktust szeretnék említeni ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban, egyik sem elhanyagolható. Azt hiszem, itt Kovács József képviselőtársammal közösen tudnánk beszélni a krónikus, illetve ápolási osztályok helyzetéről, ahol ezeket a betegeket el kell helyezni és á polni kell. Az állam támogatása - átlagban mondom - naponta mintegy 7 ezer forint. Könnyen kiszámítható, hogy az államnak ezeknek a működtetése főre lebontva meghaladja egy hónapban a 200 ezer forintot. Ez sem elegendő, mert a kórházak veszteségesek, és en nek megfelelően már ez a terület veszteséges, ezért kiegészítő díjazásokat is kérnek különböző nagyságrendekben, ami azt jelenti, hogy a plusz a családokat is terheli. Mi a másik aspektusa ennek a történetnek? Az, hogy ezek az ápolási, illetve krónikus osz tályokon meglévő helyek nem fedezik a szükségletet, lényegesen kevesebb ezeknek a férőhelyeknek a száma, mint a jogos igények száma. Tehát van egy diszkrepancia a kettő között. Úgy gondolom, és ezért is támogatom, hogy túl ezeken a nagyon fontos tényeken, az emberi szeretet, a megszokott környezet, már csak pluszként járul hozzá, hogy próbáljunk ebbe az irányba lépni és ezeket a problémákat megfelelő intézkedések meghozatalával segíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, ké pviselő úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjából Tordai Bence képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője következik. Parancsoljon! TORDAI BENCE (Párbeszéd) : Köszönöm a szót, elnök úr. A Párbeszéd a maga részéről természetesen támogatni fogja a szavazásnál ennek a javaslatnak a napirendre vételét, annál is inkább, mert mindannyian kint voltunk a kapcsolódó tüntetéseken, beszélgettünk az érintettekkel, és nem szégyellem, hogy felnőtt férfiként elsírtam magam néhány család sorsa hallatán. Elképesztő történetek vannak , és ezért érzem különösen visszataszítónak azt, hogy maguk itt ugyanolyan politikai játékszernek, ugyanolyan politikai eszköznek tekintik ezt az ügyet, mint mondjuk, ezt a Sargentiniellenjelentést. Ez utóbbit meg tudom érteni, az előbbi egyszerűen végtel enül kiábrándító a kormánypárti képviselők emberi minőségét illetően. Most ebben az ügyben is azt a taktikát alkalmazzák, amit minden rendes diktátor szokott: oszd meg és uralkodj! Most találtak maguknak ezen az elképesztően nehéz sorsú társadalmi csoporto n belül egy kisebb csoportot, akik a gyereküket ápolják otthon. Nekik valamelyest megemelik az ellátásukat, nem teljesítve egyébként a legmértéktartóbb követeléseket sem, és azt mondják, hogy de aki mondjuk, idős, demens szülejét ápolja otthon ugyanolyan k örülmények között, aki nem tud kijönni, mert nem egy kisgyereket kell egy kerekesszékbe beültetni, hanem egy felnőtt ember fekszik egy ágyban, és nem tud egyszerűen az utcára se kijutni vele, akkor róluk feledkezzünk meg, nem szerepeltek a médiában, ne köl tsünk arra pénzt, inkább építsünk még egy stadiont, mintsem hogy az ő ápolási díjukat is megemeljük. Én egyszerűen végtelenül kiábrándult vagyok, és szeretném, hogy amikor majd felkelnek holnap reggel, alszanak rá egyet, és a tükörbe néznek, akkor egy kics it elgondolkodnának azon, hogy mi az, ami igazán fontos, és miért is ülnek itt maguk a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.) ELNÖK:
