Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 1. hétfő - 25. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik):
379 Játékszerévé vált a politikának, annak a politikának, amely bizony pszichopatizáló hatással bír. Azt kell látni, hogy ilyesféle tendenciák érvé nyesülnek benne, hiszen ha megnézzük azt a karaktergyilkos és a másik embert, az ellenfelet a földbe taposó metódust, ami itt Magyarországon érvényesül, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy követelhetnék, hogyan adhatnának ezek az emberek valódi tisztele tet és megbecsülést az idős honfitársainknak. Hozzájárul természetesen mindehhez az is, hogy az arányok brutálisan felborultak, a társadalmi kötelékek szétszakadtak. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az 1960as évek elején csupán 9 százalék volt az idősek aránya Magyarországon, mostanra ez 19 százalékra nőtt, és a század közepére el fogja érni az egyharmados arányt, vagy ha azt nézzük, hogy 1990 táján száz gyermekkorúra 65 időskorú jutott, most viszont már 120, akkor látni kell, hogy egy olyan társadalmi rétegről beszélünk, amelyik nagyon széles, és elesettségénél, gazdasági erejénél fogva is nagyon kiszolgáltatott a politikumnak. Mindannak az eredői, hogy így fölborulhattak az arányok, természetesen évtizedekre nyúlnak vissza, arra, hogy fölborult a magyar korfa, arra, hogy a népesedési helyzetünk katasztrofális, és abból a demográfiai hullámvölgyből, amiben most vagyunk, bizony nagyon könnyen elérhetünk a demográfiai hullámsír aljára. Nem csoda, hiszen 1958ban a „Születésszabályozás” című könyvben voltak olyan, m agyarnak nevezett szerzők, akik kimondhatták, hogy Magyarországon tízszer akkora a népsűrűség, mint a Szovjetunióban, erre semmi szükség, és hát bizony az abortusz is sokkal olcsóbb, mint a szülés. Így jutottunk ide. Így jutottunk oda, hogy a humán tőke fö lnevelése nem örvend Magyarországon olyasféle megbecsülésnek, mint amivel egyébként meg kellene becsülni, hiszen a jövőnkről van szó. Így váltunk egy elöregedett társadalommá, és Keynes óta mindenkinek illene tudnia, hogy a lakosság szerkezete, korösszetét ele és a gazdaság között igen erős a kapocs, igen erős összefüggések vannak. Az az elöregedési recesszió, amely itt Magyarországon is iszonyatos erővel hat, bizony destabilizálhatja az egész társadalmunkat. Egy ilyen nap alkalmával kell szólni arról is, ho gy az a népegészségügyi helyzet, amibe Magyarország sodródott, illetve a regnáló kormányok sodorták, mennyire megkövetelné azt, hogy a becsülettel évtizedeket ledolgozó embereket megbecsüljük, és mondjuk, 40 év munkaviszony után a férfiak is nyugdíjba vonu lhassanak, hogy még tudják élvezni azt az életet, még egy kicsit unokázni tudjanak vagy a hobbijuknak tudják szentelni magukat, amelyet kiérdemeltek. Erről sajnos Magyarországon szó sincs. Azok az urak, akik a saját élethelyzetükből kiindulva úgy képzelik, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, még a korkedvezménynek a lehetőségét is eltörölték Magyarországon. Nagyon sok idős honfitársunk él egyedül, gondoskodni kellene róluk, megbecsülni azokat a dolgozókat, akik a szociális szférában tevékenykedve hit tel munkálkodnak azon, hogy ezeknek az idős embereknek a napjait szebbé varázsolhassák. Ezekről is kellene majd beszélni ezeken az összejöveteleken a kormánypárti képviselőknek. Köszönöm az önök figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képvise lő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Brenner Koloman képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Nyugatmagyarországi régió, balkáni úthálózat” címmel. Öné a szó. DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A címben nem túloztam, amikor balkáni úthálózatról beszéltem a soproni régióban. Erről a régióról Magyarországon belül valószínűleg a legtöbb embernek az jutna az eszébe, hogy egy kiválóan fejlett régió. (19.3 0)
