Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 1. hétfő - 25. szám - A földművesek emléknapjáról szóló határozati javaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK:
368 A másik oldalról azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarország egy kultúrtáj. Az, hogy ebben az országban ilyen formában tudunk élni, és mi így ismerjük ezt az országot, ebben kiemelkedő szerepe van azoknak, akik ezt a kultúrtájat kialakíto tták, és így fenntartják, és ez bizony nagyobb részt a földműveléssel foglalkozóknak a tevékenysége. Egy másik részében meg nagyon szorosan együttműködve vagy a történelmi előzményeket figyelembe véve, korábban együttműködve a vízü gyesekkel hozták létre; elég csak szétnézni a Duna vagy a Tisza völgyében, hogy milyen kultúrtájat hoztak létre. Tehát az mindenféleképpen fontos, hogy annak ellenére, hogy ha pusztán önmagában csak az ember megnézi, hogy mondjuk, a GDPnek hány százalékát adja a mezőgazdaság vagy a kiterjesztett értelemben vett agrobiznisz - még ha így kiterjesztve nézem, akkor is 1112 százalék, a foglalkoztatottakat tekintve, mondjuk, 3 százalék , valójában ennek sokkal nagyobb jelentősége van, mint amit mutat ez a 3, i lletve 11 százalék. Éppen ezért ez fontos, hogy ilyen emléknapok legyenek, én ezt abszolút aláírom, támogathatónak tartom. Ugye, azt is meg kell említeni, hogy itt Nagyatádi Szabó Istvánra van egy utalás az emléknap kapcsán, hiszen az ő születésnapjához va n igazítva ez az emléknap. Itt arról kell megemlékezni, hogy az első érdemi földosztásról beszélünk, ami Nagyatádi Szabó István nevéhez fűződik. Amiről persze, akik egy kicsit értenek a mezőgazdasághoz meg ennek a történeti hátteréhez, azok pontosan tudják , hogy ez korlátozott hatású volt, és pontosan tudják, hogy hol siklott ki ez a történet. De kétségtelenül ez volt az első olyan eset Magyarországon, amikor próbáltunk egy picit a feudális berendezkedésből adódó birtokszerkezetből egy picit ellépni, és föl det adni olyan embereknek, akiknek vagy nem volt földjük, vagy nagyon kevés földjük volt. Persze, mondom, ez korlátozott hatású volt, hiszen összességében ez egypár százezer hektárt érintett csak, de mégiscsak ez volt az, mondjuk azt, hogy az előszobája a későbbi földosztásnak, ami aztán ’45től elindult. Úgyhogy ilyen szempontból is fontos, hogy magára Nagyatádi Szabó Istvánra is emlékezzünk, mert ugye, azt tudni kell, hogy itt kristályosodott ki először az, hogy azért a magyar társadalom egy jelentősebb r észe elkezdi azt érteni, amiről a 19201930as években aztán szociográfusok hosszasan írtak - Illyés Gyula, Féja Géza és hosszasan sorolhatnám , hogy milliók élnek mélyszegénységben. És ez volt az első próbálkozás ebben az irányban, hogy lépjünk előre. It t említenék meg egy harmadik dolgot, ami nekem eszembe jutott a földművelők emléknapja kapcsán. Természetesen fontosak ezek a történeti előzmények, nagyon fontos - aláírom , hogy emlékezzünk meg ennek a jelentőségéről, de lassan majd arról kell elkezdenün k gondolkozni, hogy hogyan oldjuk fel azt az ellentmondást, hogy azok az emberek, akik ma földműveléssel foglalkoznak hivatásszerűen, és tényleg nagyon keményen látástól vakulásig dolgozva, azért ezek az emberek mégiscsak amellett, hogy mezőgazdasági művel ést végeznek, valójában ők nagyon szeretnének városias életmódot élni. Tehát olyan szolgáltatásokhoz hozzájutni, legyen az kulturális szolgáltatás, kereskedelmi szolgáltatás, bármilyen más szolgáltatás, de ők szeretnének városias életmódot élni. Ma nagyon sok esetben vidéken az a fő probléma, hogy ezt a fajta városi életmódot nem kapják meg igazából, és valószínűleg az lenne az igazán nagy elismerés a földművelőknek, hogy ha amellett, hogy ezt a sok száz éve itt a Kárpátmedencében folytatott tevékenységet elismerjük, rendben van, mellette megpróbáljuk őket a XXI. századi követelményeknek megfelelően, az ő belső igényüknek megfelelően kiszolgálni azzal, hogy városias életmódot tudunk nekik biztosítani. És ezt határozottan tudom állítani, hogy ezt szeretnék, én kutatóként foglalkoztam ezzel a témával, és folyamatosan ez volt az eredménye azoknak a felméréseknek, amikor falusi lakosokat, illetve mezőgazdasági vállalkozókat vizsgáltunk és interjúztunk. Én ezt javaslom, hogy ezen dolgozzunk még a jövőben. Köszönö m. ELNÖK:
