Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 11. kedd - 49. szám - A független Lengyelország helyreállításának centenáriumáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló:
3208 Miczkiew icz téren. Mindezt tovább erősíthetné, az emberek mindennapos életében is jobban jelenlévővé tehetné, ha mi, lengyelek és magyarok még jobban megismerhetnénk egymást, országainkat, a kultúránkat, a történelmünket, a hagyományainkat. Lengyelország e téren n agy lépést tett előre 2016ban, amikor megszervezte a magyar kultúra évét. Magyarország a nemrégiben létrehozott Waczław Felczak Alapítvány révén szintén sokat tehet az ügy érdekében. A 2. § a lengyel függetlenség visszaszerzésében és fenntartásában tevőle gesen részt vevő magyar emberekről emlékezik meg. A függetlenség visszaszerzése ugyan magyar segítség nélkül is sikerült volna, a fenntartása viszont már nem. 1920ban létfontosságú volt a csepeli Weiss Manfréd Művekből útnak indított magyar lőszerszállítm ány, hiszen megérkezésekor a Varsót védő lengyel csapatoknak katonánként már csak három töltényük maradt. Ennek hiányában a lengyel főváros bevételére készülő szovjet haderő könnyen megsemmisíthette volna a lengyel sereget és az alig két éve újjászerveződö tt lengyel államot. A 3. § arról szól, hogy a jelenlegi Európán belüli magyar és lengyel nemzeti érdekérvényesítés a lengyelmagyar baráti sorsközösség szükségszerű folytatásából nőtt ki, sőt kiegészült egy középeurópai népeket egybefogó új, patrióta érde kszövetséggel is. Létfontosságú, hogy a jövő Európáját a multikulturalizmus, illetve a sovinizmus helyett a patriotizmusra alapozzuk. Az Európai Unió alapító atyáinak szeme előtt lebegő célkitűzést, a Robert Schumani értelemben vett keresztényi Európát je lenleg már csak a keleteurópai népek - ezen belül is mindenekelőtt a lengyelek és magyarok - összefogása és közös küzdelme révén lehet megvalósítani. A lengyelek és magyarok pedig történelmi harcaik során soha nem egymás ellen, hanem egymásért küzdöttek. Így került például Bem apó is Magyarországra. Ő arról jutott az eszembe, hogy éppen tegnap volt a halálának az évfordulója, amiről megemlékezett a Magyar Rádió. A magyarok annyira magukénak érzik a személyét, hogy a műsorban már nem is lengyelként, hanem l engyel származású hadvezérként említették. A 4. § az oktatásnevelés jelentőségét hangsúlyozza. Tényszerűen kijelenthető, hogy Lengyelország és Magyarország hosszú évszázadokon keresztül közösen voltak a keresztény Európa védelmező bástyái a külső és belső veszélyek ellenében, és jelenleg is azok. Mindezt pedig tudatosítani szükséges a jövő nemzedékekben is, amire alkalmassá kell tennünk az oktatási rendszerünket. Ennek érdekében sürgetően szükségesnek tartom egy könyvecske kiadását, amely olvasmányos formá ban, szemelvényekkel kiegészítve dolgozná fel a lengyelmagyar sorsközösség történelmét és hagyományait, amit aztán az iskolákban is fel lehetne használni. A 4. § kérdéskörét én az oktatáson túl kiegészíteném a múlt kutatásával is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a történelemtudomány - számos új eredmény és felismerés tükrében - lengyel és magyar szemszögből újraértékelhesse Európa történelmét, benne a lengyelség és a magyarság őstörténetét, illetve a két nemzetnek a középkori Európában betöltött szerepét. A történészeink például egyelőre nem tudnak magyarázatot adni az újonnan felmerült kérdésre: miként lehetséges az, hogy a magyarokhoz genetikailag legközelebb álló két népcsoport a lengyel, illetve a horvát. Előremutató lenne, ha a történelemkutatás területé n szoros együttműködés jönne létre olyan lengyel és magyar történészi intézmények között, amelyek a korábbi történelemfelfogásra nem dogmaként, hanem az új tudományos eredményektől függő változóként tekintenek, meghaladva például a finnugor elmélet megkérd őjelezhetetlenségét. Nagyon izgalmas témakör lehet a szláv népek és nyelvek kialakulását a magyarok és lengyelek őstörténetével összefüggésben vizsgálni. Mindennek az elindításához kérem a magyar kormány segítségét és támogatását. Végezetül lehetnee jobba n megünnepelni a lengyel függetlenség visszaszerzését ahhoz képest, hogy Magyarország a lengyel kultúrát, a lengyel történelmet, a lengyel hagyományokat helyezné egy éven át az érdeklődésének a középpontjába? Erre pedig a legalkalmasabb apropót a visztulai csata és csoda 100. évfordulója szolgáltatná. Csodálatos dolog lenne, ha a Magyar Országgyűlés a 2020as esztendőt lengyel évvé nyilvánítaná Magyarországon!
