Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 3. hétfő - 47. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3094 talaj- és földvédelem drámai sorskérdéséről, a gyökeres fordulat intézményi követelményeiről, e területen az új nemzetstratégiai, szakmai megoldásokról szól. Olyan előadókról kell itt még említést tennem, akik, mint mondtam, a saját sza kterületüket ismerve támasztották alá a könyvben leírtakat. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója, akitől szeretnék még majd idézni; Kurucz Mihály tanszékvezető, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar; Tóth Gergely tanszékvezető, Pannon Egyetem, MTA Agrártudo mányi Kutatóközpont; Hetesi Zsolt tudományos főmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézete; Pump Judit vezető főtanácsos, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala; Fidrich Róbert, ő volt a programszervező a Magyar Természe tvédők Szövetsége keretében. Ők, ahogy említettem, mindenki a saját meglátásait tette hozzá, és sajnos nem lettünk sokkal vidámabbak vagy optimistábbak azzal kapcsolatban, miután ők is elmondták az álláspontjukat, hogy mennyi teendő van, és mennyire rosszu l is állunk ezekben a kérdésekben. Hiszen a tőke a természeti javak megszerzésén keresztül az egész társadalom felett felügyeletet gyakorol, sőt a saját tulajdonán is túlmutat ennek a hatása. Pedig úgy gondoljuk, hogy ezekről a nemzetbiztonságilag is egyéb ként nagyon fontos kérdésekről éppen a helyi közösségeknek kellene döntenie. Beszéltünk itt már a Ház falai között, de nem elégszer például az élelmiszerönrendelkezésről, az élelmiszerbiztonságról ezzel összefüggésben, vagy például arról, hogy a legoptim álisabb becslések szerint is hazánk termőtalajai körülbelül 60 év múlva teljesen alkalmatlanok lesznek arra, hogy élelmiszert termeljünk rajtuk, ha továbbra is ezeket az agrotechnológiákat használjuk, illetve ha továbbra is ilyen irányba mozdul el a különb öző környezeti hatásoknak az eredője. Tehát rengeteg olyan teendőnk van, amit itt döntéshozóként is meg kell szívlelnünk és komolyan kell vennünk. Az úgynevezett földrablás, amiről a könyv leginkább szól, ennek, ha területileg nézzük, mintegy 60 százaléka a világon az afrikai kontinensre esik, és bizony akkor már érdemes elgondolkodni azon, hogy a mostani migrációs krízis, ami még sajnos belátható időn belül, mondhatom azt, hogy a mi életünkben már várhatóan nem nagyon fog megoldódni, az jelentős összefüggé sben van például ezzel a földrabláskérdéskörrel, hogy igenis az ott élők nem tudnak boldogulni saját szülőföldjükön. De érdekes azt is megemlíteni, hogy például magának az Európai Uniónak is három komoly dokumentuma és tanulmánya van, ezeket majd a követke ző témával foglalkozó írásbeli kérdésemhez csatolom is. Van, amelyik kimondja azt például, hogy az Európai Unió támogatáspolitikája és szabályozási rendszerei gyakorlatilag elősegítik és támogatják a földrablást. És sajnos ebben hazánk sem kivétel, de most itt nem akarok neveket meg példákat mondani, mert nagyon átpolitizáltnak vélnék ezeket. Tehát rengeteg olyan dolog van, ami miatt az önök figyelmébe is ajánlom ezt a könyvet, és remélem, hogy akkor majd ennek tükrében felelősebb döntéseket tudunk hozni ez en kérdéskörökben. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm, Magyar Zoltán képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Cigányúton a cig ányintegráció. Avagy miért 63%os a korai iskolaelhagyók aránya a cigány fiatalok körében?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy rémálmom. Ez pedig nem másról szól, mint arról , hogy az elgettósodó, peremhelyzetű járások, amelyek Magyarország egyes régióiban lassanlassan összeérnek, és egész térségeket alkotnak, süllyedő Atlantiszként tűnnek el a társadalmi összeomlás örvényében.
