Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 3. hétfő - 47. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
3034 csatlakoztak - csak hogy az ön által felvetett kérdéseket érintsem , akik az egészségügyet fizetőssé tették volna, akik kórháza kat zártak be, akik a családi kedvezményeket nem kibővítették, hanem elvették, akik nem segítő kezet nyújtottak a devizahiteleseknek, hanem teret engedtek a devizahitelezésnek, és mindig a bankok oldalára álltak, és a paksi bővítést egyébként meg támogattá k parlamenti határozatban is. Van még egy kérdés ebben a kiosztott dokumentumban, az pedig a korrupció kérdése. Ha a korrupció elleni küzdelmet önök fontosnak tartják, akkor azt javaslom, hogy kérdezzék meg régiúj szövetségesüket, hogy hogyan is áll Czegl édy Csaba ügye. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke, a KD NP képviselője: „A magyar társadalom holnap, Szent Borbála napján ünnepli a bányászokat” címmel. Alelnök úr, öné a szó. DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nappal a Borbálanap, a bányászok és kohászok védős zentjének ünnepe előtt engedjék meg, hogy innen is köszöntsem e nagy múltú szakma még aktív és már visszavonult képviselőit és mindazokat, akik őrzik és ápolják e nemes hivatás hagyományait. Van mire emlékezzünk, és van mit ünnepelnünk, hiszen ez az iparág hosszú évszázadokon át a magyar gazdaság húzóágazatát jelentette nemcsak gazdasági, hanem kulturális értelemben is. Mert valóljában a bányászat keretében fejlődött ki a többi iparág többsége is, és a bányászat kebelén belül fejlődött tudománnyá a szorosan vett bányászati szakterületeken kívül a geológia, az ásvány- és kőzettan, a kristálytan, a gépészet és a mechanika, a méréstan, a kémia, az ipar- és üzemgazdaságtan, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az, hogy ez a tudományos fejlődés végbemehetett, j elentős részben köszönhető az 1735ben létrejött Bergschulénak, a későbbi Bányászati és Erdészeti Akadémiának, amely már a XVIII. században is olyan tudásközpontnak számított, amelyet Európaszerte elismertek és felkerestek. Selmecbánya azért is válhatott a magyar bányászélet központjává és a XIX. század végi szakmai szerveződések kiindulópontjává, mert az intézménytől elvártakat a lehető legmagasabb szinten tudta teljesíteni. De a hazai bányászélet szempontjából kiemelkedő jelentőségű az 1892ben ugyancsak Selmecbányán megalapított Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, amely a bányászat és a kohászat érdekében számos javaslattal kereste az egymást követő kormányokat, ráirányítva a figyelmüket a szakma kihívásaira, a bányászélet gondjaira, probl émáira. Az egyesület létrejöttének is köszönhető, hogy a bányásztársadalom az azóta eltelt több mint száz év, azaz egy évszázad alatt is képes volt megőrizni hagyományait, annak ellenére, hogy a trianoni diktátum következtében sajnos hazánk bányászati jell egét egyik napról a másikra elveszítette. A második világháborút követően hiába tűzte ki célul a kommunista vezetés, hogy a vas és az acél országává válunk, egy átmeneti fejlődést követően az 1980as évek közepére, végére a bányaipar már az összeomlás szél én állt. Ebben az embert próbáló időszakban különösen fontos volt, hogy a bányásztársadalom érdekei, értékei, hagyományai, szellemi tudása megmaradjon. Az 1992ben megalakult Magyar Bányászati Szövetség nemcsak a hagyományok túlélését segítette, hanem szak mai tudásával hozzájárult a bányászati kutatások új feltételeinek kialakításához és a termálprogramok beindításához is. A munkahelyek részbeni megóvása érdekében 1993ban a hazai bányászat továbbélésének biztosítására létrejött a bányászat és a villamosipa r, pontosabban: a bányák és erőművek integrációja, amely jó tíz évre biztosította a bányaipar továbbélését, a munkahelyek megőrzését.
