Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú, valamint az egészségüggyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HORVÁTH ILDIKÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2991 Korózs képviselő úrnak a nyolcas száma tévedés volt, az államtitkárokat számolta, lényegtelen talán. Az adatközlés hiánya, hogy ez egy vallomáse a kórházakt ól és a statisztikák hogy mennek: világszerte az van sajnos, hogy azokat az adatszolgáltatásokat veszik nagyon komolyan, amelyeknek következménye van. Tehát a finanszírozó felé általános az, hogy nagyon precízen vagy sokkal precízebben jelentenek a különbö ző ellátó intézmények, mint akkor, amikor népegészségügyi jelentésű statisztikákra van szükség, vagy ezeknek az összegzésére. (14.40) Ebben Magyarország, bármennyire kritikusan nézzük saját magunkat, a nemzetközi porondon meglehetősen jól áll. A TBC Surv eillance működése, a magyar minta például most világszerte oktatott fajta, egyszerűen azért, mert olyan validan és olyan szinten pontosítva használjuk az adatokat és jelezzük vissza az ellátórendszerben, hogy ebben kimutatható, megmérhető egészségnyereség van. Ezt most a WHO oktatja többfelé. Azt gondolom, ahhoz, hogy validált, a beteg érdekében jól szolgáló, proaktív surveillance rendszereket működtessünk, valóban több munka kell, kell hozzá elkötelezettség, és muszáj hozzá elköteleződéssel behívni a rends zerben dolgozó és szolgáló embereket, ez nem emberhiány kérdése. Az EESZT ebben nagyon sokat segít, fog nekünk automatikusan adatot szolgáltatni, megkönnyíti az adatszolgáltatók munkáját, és ebben beépítésre kerülhet az az automatika, amivel egyébként a sz ívinfarktusregiszter minőségi ugrást tudott akkor megtenni, amikor adatvalidálásra kapott a finanszírozástól is adatot. Ha nem teszünk intézkedést, a magán elszipkázza az erőt, embert, beteget. Az emberek lábbal szavaznak, ezt egy orvoskolléga mondta itt valamelyik újságnak, arra akart hangolni, hogy itt aztán mindenki elindult lábbal a magánba. Megnéztük az adatokat: nagyon durván az látszik, ami látható a magánellátásból, valóban, az emberek lábbal szavaznak: 95 százalékuk úgy szavaz, hogy a közellátást, az állami ellátást veszi igénybe, a többi elmegy a magánba. Lehet, hogy tudnak hozni adatot, hogy ez másképp van, nagyon szívesen megnézem, nekem ez a legjobb megközelítő adat, amit tudtam kapni. Ennek több mindenféle adatszolgáltatási problémája van, teh át bárki, aki magánegészségügyi szolgáltatóval beszél, segítsen nekünk abban, hogy kérje őket, ajánlja nekik, hogy nekik is van november óta jelentési kötelezettségük az EESZT felé, éljenek a lehetőséggel, és feleljenek meg a kötelezettségüknek, lássuk tis ztábban az adatokat, hogy mi mennyi. De az a lábbal szavazás, ha valami 95 százalékkal történik valahol, azt gondolom, bármilyen politikai szavazás esetén hatalmas nagy többségnek minősülne. Magyarországon az emberek így szavaznak, a közellátást veszik igé nybe nagyon nagy arányban. Van vele panaszuk, van vele problémájuk. Mindenkinek nagy a problémája, és hatalmas a kiszolgáltatottsága akkor, ha beteg lesz, vagy ha a hozzátartója beteg. Azon dolgozunk és azon fogunk nagyon erősen dolgozni, hogy ezt a bizton ságérzetet és azt a fajta kézen fogását a betegnek, hogy pontosabban tudja a mostaninál is, hogy mikor, hol, milyenfajta ellátást kap, és mikor, honnét, hova menjen, a mostaninál hatékonyabbá tegyük. Ebben több pilotprogram van már, több olyan elkötelezett kórházigazgatót tudunk mondani, aki saját intézményében, saját szakterületén ezt meg tudta teremteni. Nagyon remélem, hogy tavasszal arról tudunk beszélgetni, hogy szervezetszinten, országos szinten ezek valóban megtett lépésekként kezdenek látszani, hogy valóban lehetett a mostani helyzettől a következőre lépni. A mostani helyzet nem annyira rossz; és igen, szavaznak az emberek akkor is, amikor választanak abban, hogy vajon az onkológiai ellátásukat, ami mondjuk, évente tízmillió forint, hol veszik igényb e. Nem nagyon láttunk olyan beteget, aki magánellátásban próbálta volna ezt a kezelést felvenni. Ritka betegségekben, ahol egyévnyi kezelésnek egy Porsche az ára, a cisztás fibrózis ellátását hadd mondjam ilyen példának, nem nagyon látom, hogy a magánellát ókhoz dőlnének azok az emberek, akik így akarják igénybe venni az ellátást, és hogy magánellátók ilyenfajta szolgáltatást kívánnának nyújtani. Meggyőződésem, hogy kötelezettségünk, törvényben rögzített kötelezettségünk, hogy az elemi ellátás kereteit tarts uk meg, erősítsük és bővítsük minden lépésben
