Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Egyes szociális, gyermekvédelmi tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):
2955 elé és megszavazni, mert én azt gondolom, hogy a kritikai megjegyzések tényleg jobbító szándékkal hangzott ak el itt a vezérszónoki megszólalásokban. Én is elsősorban arra szeretnék fókuszálni, ami itt az ápolási díj körüli eszmecserében már felvetődött, és én elismerem, hogy van számos eleme ennek az indítványnak, amely támogatható, ugyanakkor az ápolási díj á talakításának módjával és mértékével én magam sem értek egyet. Ugyanis én is szeretném azt kihangsúlyozni, hogy kérem szépen, nem látom, hogy mi a különbség aközött, ha egy 50 éves gyermek ápolja a 70 éves édesanyját, és ha egy 70 éves édesanya ápolja az 5 0 éves gyerekét, mert a gyerek nem csak kiskorú tud lenni ebben az esetben, azt hiszem, ezt különösebben nem kell magyarázni. A másik pedig az ellátórendszer hiányossága, amire szeretném ráirányítani a figyelmet, hiszen tudomá som szerint mintegy 55 ezer bentlakásos férőhely van. Itt elsősorban arra szeretnék fókuszálni, hogy milyen sok idős embert kell gondozni, ápolni most is és a jövőben is. Azt hiszem, szorosan nem ehhez a tárgyhoz kapcsolódik, de mégis kell hogy egy statisz tikai adatot említsek önöknek. Kedves Képviselőtársaim! A Ratkókorszakban több mint 900 ezer gyerek született, és ebből, hála istennek, még több mint 700 ezren élnek. A másik oldalon pedig ott van a bentlakásos idősotthonok férőhelyeinek a száma, 55 ezer fő; adja a jóisten, hogy sokáig egészségben éljék az életüket azok, akik Ratkógyerekek voltak, de csak egy szegmenst mondok: 510 év múlva az ellátórendszerben ezek az emberek meg fognak jelenni, vagy azért, mert egészségügyi szolgáltatásokat akarnak igén ybe venni, azért, mert idősellátásban, szakápolásban vagy az alapellátásban szeretnének valamilyen szolgáltatásokhoz hozzájutni vagy ők, vagy a családtagjaik. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy közel sem olyan fejlett a magyar intézményrendszer, hogy egy ilye n megnövekedett tömegű embert színvonalasan, a XXI. századnak megfelelő színvonalon el tudjon látni, akkor pedig a kormánynak kutya kötelessége azokat az intézményi formákat támogatni, segíteni, amelyek az ellátásban segítséget nyújtanak. Az ápolási díj es etében szeretnék kitérni arra, hogy elsősorban az ápolásra szoruló személy szükségletei alapján kell ezeket az intézményeket, illetve szolgáltatásokat megalkotni vagy fejleszteni, természetesen elsősorban azért, hogy ne szigetelődjenek el a társadalom egés zétől, és mint egy szolgáltatási gyűrűt kellene körülöttük megvalósítani, amelybe beletartozik a 24 órás támogató szolgálat, beletartozik a nappali ellátás, hiszen az ápolókat vagy az ápolásra szoruló személyek mellett dolgozó embereket is fel kell szabadí tani egy kicsit az alól a teher alól, hogy napról napra, éjszakáról éjszakára 24 órában ott kell az ápoltak mellett lenni. Ezért tartom én borzasztóan fontosnak, hogy a támogató szolgálatok mellett a nappali ellátásban is előrelépésre van szükség. Ezen túl menően persze biztosítani kellene azt is, hogy kortársi közösségekben éljenek ezek az emberek, és természetesen az állapotuknak megfelelő rehabilitációban is részesülniük kellene ezeknek az embereknek. Egy biztos: az azonos élethelyzetben lévő személyek il yetén való megkülönböztetését, mint ami az előterjesztésben van, mi egyértelműen nem tudjuk támogatni. Az előbb azért tértem ki a Ratkókorszak gyerekeire, és citáltam elő ezt az 55 ezer bentlakásos férőhelyet, mert nagyon sokan elfelejtik azt, hogy a szoc iális szolgáltatásokban is vannak várólisták, nem csak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Tudomásom szerint például bentlakásos idősotthonokba most 39 ezer ember áll sorban, ekkora a várólista, de nagyon sokan azért iratkoznak le róla - ennél sokkal többen vannak egyébiránt , mert egyszerűen nem tudják kivárni, hogy sorra kerüljenek, nem beszélve arról, hogy nagyon sokan el is haláloznak időközben, mire sorra kerülnének. És nem szabad elfeledkezni arról, hogy több mint 27 ezer ember van krónikus ágyon, ugyanis ez az egészségügyi ellátórendszerre is nagyon komoly kihívásokat jelent, illetve a szociális ellátórendszerre is.
