Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Egyes szociális, gyermekvédelmi tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2942 Eddig tartott a jól fésült véleményünk erről a bizonyos előttünk fekvő törvényjavaslatról. Néhány számmal szeretném az önök kedélyeit borzolni, amelyek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban esze mbe jutottak. 29 ezer forint, 44 ezer forint, 52 ezer forint: ennyit kapnak havonta ma Magyarországon azok az emberek, akik beteg hozzátartozójukat nevelik a saját otthonukban, ennyit kapnak a magyar államtól ezért a 24 órás emberfeletti munkáért cserébe. Ennyit kapnak havonta azért a munkáért, amit, államtitkár úr, az állam helyett végeznek el. Ennyit kapnak havonta, és ebből kell fenntartani önmagukat, és ebből kell fenntartani a családjukat. Azt gondolom, sokak nevében mondhatom, nagyon örülök annak, hog y eljutottak végre arra a felismerésre, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ennyi pénzből 2018ban Magyarországon egészen egyszerűen nem lehet megélni. Eljutottak végrevalahára odáig, hogy ez így nem mehet tovább, mert ennyi pénzből nem lehet kifizetni az összes számlát, nem lehet megvenni a gyógyszereket, nem lehet megvenni a pelenkát, és nem lehet kenyeret venni az asztalra. Ennyi pénzből nem lehet olyan luxuscikkekre költeni, mint a gyümölcs, a telefonszámla, vagy ne adj’ uram, teremtőm, a lakástörlesztő . Örülök, államtitkár úr, hogy ez az ügy olybá tűnik, hogy felkeltette az önök érdeklődését. Örülök annak, hogy a miniszterelnök úr néhány héttel ezelőtt méltóztatott a királyi tanácsban - abban a királyi tanácsban, amit ő kormánynak csúfol, és önök is , és beszélni erről a döntésről, és döntést hozni ebben a kérdésben. Örülök neki, hogy volt merszük most, néhány hét után idejönni a Magyar Országgyűlés elé, s vannak olyan magabiztosak, hogy ezt a törvényjavaslatot most a Ház elé hozzák. Így aztán legalább őszintén beszélhetünk végre arról, hogy önök mit is ígérnek ezeknek az embereknek; merthogy amilyen ígéretet néhány hete tettek a sérült kiskorú gyermeküket otthonukban ápoló szülőknek, most ezt az ígéretüket váltják törvényjavaslatra. Megígérték ezeknek a z embereknek, hogy hamarosan nem 52 ezer forintot, hanem 100 ezer forintot fognak kapni támogatásként. Megígérték, hogy a következő négy évben a minimálbérhez rögzítik majd az állami segítség mértékét. Megígérték, hogy a több, magáról gondoskodni képtelen gyermeket ápoló családok másfélszeres támogatáshoz jutnak majd a továbbiakban. Ez lesz hát az új műszó szerint a gyermekek otthongondozási díja, vagyis a gyod. De azoknak is ígéretet tettek, akik 18 évet betöltött hozzátartozójukat ápolják otthon; ez is it t fekszik most a Ház előtt. Azt ígérik ezeknek az embereknek, tízezreknek, hogy a mostani ellátásukat 15 százalékkal fogják emelni, aztán pedig a következő három évben 5, 5, meg megint 5 százalékkal fogják növelni ezt a támogatást, és ígéretük szerint 2022re így 30 százalékkal fognak többet kapni ezek az emberek a munkájukért cserébe. Minden áldott nap, amikor ilyen napját éli a Magyar Országgyűlés, számos törvényjavaslat vitájára kerül sor ebben a Házban. De amikor egy ilyen törvényjavaslat van az asztalo n, különösen indokolt az, hogy mögé nézzünk, hogy kik is vannak az adott törvényjavaslat mögött, kik azok, akiknek az életéről ez a százegynéhány ember majd itt jövő héten dönteni készül. Hogyan szerepelnek a szakirodalomban azok az emberek, akikről most beszélünk? „Fogyatékos személy az, akinek értelmi akadályoztatottsága, genetikai, illetve magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá 14. életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű, továbbá aki az IQértékétől függetlenül a személyiség egészét érintő fejlődési zavarban szenved.” Szakszerű szöveg, jól mutat a papíron, érthető is. De én most azt kérem önöktől, hogy lássuk mögé az emberi sorsot. Ott van mögötte az ember, e mögött a szakszerű sz öveg mögött, ott van mögötte a valóság. Ott van Ádám, aki most 21 éves, és Ádámot a születése óta forgatja az ágyában az édesanyja, pelenkázza, és napi több alkalommal eteti meg szondával. Ádám édesapja már nem él velük, anyja egyedül gondozza otthon, ebbő l kifolyólag munkát vállalni nem tud. Ők ezt követően, kedves képviselőtársaim, kedves államtitkár úr, a következő időszakban a jelenlegi juttatásukhoz képest 8 ezer forinttal fognak többet kapni havonta. A törvény szerint az is fogyatékos személy, idézem: „akinek mozgásszervi károsodása, illetőleg funkciózavara olyan mértékű, hogy helyváltoztatása segédeszköz állandó és szükségszerű használatát
