Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A Magyar-székely összetartozás napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik)
2894 Számunkra azonban mindez véres, pusztító és a térség népeinek egymáshoz való viszonyát azóta is meghatározó polgárháborút generált, elsősorban a vegyes etnikai összetételű Délvidéken, illetve Erdélyben. Tisztelt Országgyűlés! A bécsi kamarilla hatásos aknamunkája következtében ezért 1848 nyará ra felkelés robbant ki nemcsak a magyarsággal évszázados társnemzeti viszonyban élő horvátok, hanem a déli határőrvidéket védő szerbek és az Erdélybe a tatár, valamint a török támadásai elől a korábbi évszázadok folyamán befogadott románok körében is. Szep temberben pedig Jellasics horvát bán már közvetlenül a fővárosra és az ott dolgozó törvényes magyar kormányra támadt hadseregével. Eközben az erdélyi románság vélt vagy valós sérelmei megtorlására, valamint követelései azonnali megvalósítása érdekében már a nyár folyamán Habsburgtámogatással fegyverkezni kezdett, és nemzetőrségeket alakított Erdélyszerte. A szélsőségesen magyarellenes népvezérek, valamint pópák befolyása alá került erdélyi románság rövidesen lángba és vérbe borította Erdély földjét. A kir obbanó román népfelkelés a szeptember végén beterjesztett és példátlanul nagyvonalú nemzetiségi törvény ellenére is a bécsi udvarhoz kötötte sorsát. Ezzel pedig hátbatámadással fenyegette a Pesten székelő, Jellasiccsal harcoló törvényes magyar kormányt és egyben a modern polgári Magyarországot is. Tisztelt Országgyűlés! E kétségbeejtő helyzetben gyűlt össze 1848. október 16án Berzenczey László székelyföldi kormánybiztos hívására 60 ezer székely Agyagfalván, megoldást keresni arra, hogy „miként lehessen tes tvériesen helyreállítani a békét s ennek áldásaiban megvédeni a királyi széket s az ország megtámadott belcsendét”. A gyűlés ennek jegyében mármár az első napon rögtön kinyilvánította, hogy békésen viszonyul Erdély minden lakójához, de elvárja a felfegyve rzett románoktól és szászoktól is, hogy „keblükben minden törvényellenes bujtogatásukat megszűntetvén a bujtogatókkal statárialiter bánjanak”, vagyis fejezzék be az értelmetlen lázongást, büntessék meg a főkolomposokat, és állítsák helyre Erdélyben a békét . Nem véletlen, hogy már ekkor megszületett a „Szász és román testvérek, polgártársak” című kiáltvány, amely egyedülálló módon, bár sajnos a kölcsönösség legapróbb megnyilvánulása nélkül helyezkedett a teljes nemzetiségi tolerancia talajára, hisz az akkor összegyűlt székelyek kijelentették: „Mi tiszteljük nemzetiségtöket, nyelvetöket és vallástokat, s készek vagyunk azt fegyverünk élével is megoltalmazni.” Másnap az agyagfalvi székely nemzetgyűlés egyhangúlag állást foglalt az áprilisi törvények védelmében, és fegyverkezni kezdett az Erdélyben tartózkodó császári csapatok és a Bécs, valamint saját pópáik által megtévesztett, ám annál nagyobb kegyetlenséggel tomboló erdélyi román népfelkelőkkel szemben. A székelység tehát pontosan azt tette Agyagfalván, amit néhány hónappal korábban a magyar nemesség színejava Pozsonyban, majd pedig Pesten. Megszavazta különféle középkorból maradt kiváltságainak és előjogainak eltörlését. Ezzel vállalta például az adófizetési kötelezettséget is, ami alól ősei évszázadokon át mentesek voltak, és amely kiváltságát évszázadokon át védte, ha kellett, akár fegyverrel is. Gondoljunk csak bele, manapság ki szavazná meg azt, hogy inkább fizessen, mint hogy ne fizessen adót! Gyanítom, meglehetősen kevesen. A székelység azonban ezt az á ldozatot is vállalta azért, mert pontosan tudta, hogy helye a modern magyar nemzetben van, boldogulását és gyarapodását pedig nem avítt feudális, hanem polgári viszonyok között kell keresnie. Azzal pedig, hogy az agyagfalvi gyűlés kimondta az áprilisi törv ényekkel megszületett modern polgári Magyarország fegyveres védelmét, nem csupán a szabadságharc katonai megsemmisülésének elkerülését és ezzel az egyébként törvényesen működő országgyűlés és kormány munkájának folytatását tette lehetővé, de megvédte Erdél y békés polgári lakosságát az osztrák katonák, valamint a hozzájuk csatlakozott román népfelkelők önkényeskedéseivel, fosztogatásaival szemben is. A döntés lélektani hatásai pedig még a közvetlen katonai erőviszonyokban bekövetkezett változás jelentőségén is alaposan túlmutatnak. A székelység egységes kiállása ugyanis pozitívan hatott mind a csatatereken harcolókra, mind pedig azokra, akik a hátországban segítették a magyar forradalom és a
