Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 1. hétfő - 25. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
287 ismételni. Ez 2,7 millió főnek összesen 81 milliárd forintos többletet jelent. Amikor önök spórolni akartak a nyugdíjasokon és 2,2 millió embertől elvettek egyhavi nyugdíjat , akkor 82 milliárd forintot húztak ki a nyugdíjasok zsebéből. Csak a nyugdíjprémium, a nyugdíjkiegészítések és az Erzsébetutalvány összesen 129 milliárd forint, tehát jóval több, és ehhez számítsák hozzá a nyugdíjak 9,5 százalékos vásárlóértéknövekedés ét. Képviselő úr, ha önök az idősekre olyan nagy figyelemmel lennének, akkor miért nem szavazták meg a „Nők 40”et itt a parlamentben? Egy egyszerű gombnyomással bizonyíthatták volna, hogy szembefordulnak akár korábbi önmagukkal is, és nemcsak elvenni tudn ak a nyugdíjasoktól, hanem adni is tudnak nekik. 229 ezer nő vette igénybe azóta ezt a nagymamanyugdíjat, és tud segíteni a családnak, akár az unokák gondozásában. Önök ezt nem tették meg. Amikor azt kiabálja be, hogy „szégyen”, amikor valószínűleg a képv iselőtársainak kiabálja be, hogy ilyen döntést hoztak ezelőtt nyolc évvel, hogy még azt se tudták támogatni itt a parlamentben, hogy a nők negyven év után nyugdíjba menjenek, és a családdal, az unokákkal tudjanak foglalkozni. És ha a havi átlagnyugdíjak ös szegét nézzük, ott is érezhető a különbség akkor, ha hozzátesszük a különböző egyéb juttatásokat. Ezért is az ön számításai nyilván csalókák, hiszen sem az özvegyi nyugdíjat, sem a nyugdíjprémiumot és egyéb jogosultságokat vagy juttatásokat nem veszi figye lembe. És azt se vette figyelembe, hogy könnyebb már a megélhetés is egy idős ember vagy idős házaspár számára a rezsicsökkentésnek köszönhetően. Azt se vette figyelembe, hogy az Erzsébetprogram keretében 260 ezer nyugdíjasnak tudtunk üdülési, pihenési, f ürdőzési lehetőséget kínálni. És még sorolhatnám, hogy mennyi minden pozitívum történt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: A következő napirend előtti felszólalást Mellár Tamás képviselő úr, a Párbeszéd frakciójának tagja fogja elmond ani: „Aktuális ügyekről!” címmel. Parancsoljon! DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Századvégsztoriról szeretnék néhány szót ejteni. Mint ismeretes, a Századvég 88. száma elkészü lt, ennek nyomdakész változata is létrejött, aztán mégsem került kinyomtatásra, hanem kukába rakták. Az elektronikus változat egy nagyon rövid ideig ugyan, de fent volt a világhálón, aztán utána levették a világhálóról, a szerkesztőbizottságot pedig teljes egészében átalakították. Feloszlatták a korábbi szerkesztőbizottságot, és egy új szerkesztőbizottság alakult meg. Miért érdekes ez a hír? Nyilván azért érdekes, mert a Századvég nem egy közönséges folyóirat, hanem a kormány ideológiai lapja. A korábbi sze rkesztőbizottságokban olyan emberek szerepeltek, mint Orbán Viktor miniszterelnök úr és Kövér László házelnök úr. Tehát azt gondolom, az egy igen fontos kérdés, hogy vajon mi is történik a Századvég környékén. Ez a lépés egyébként nagyon beleillik abba a s orba, hogy úgy tűnik, a konzervatív sajtóval elindult a leszámolás, hiszen megszűnt a Magyar Nemzet, a Heti Válasz, átalakították a Mandinert, hogy csak egykettőt említsek a nemrég múltból, és meglátjuk, hogy mi fog még ezek után következni. Mi ütötte ki a biztosítékot kormánypárti körökben, hogy a Századvégnél ez a történet végbemehetett? Ez a 88. szám a járadékról szól, a járadék különböző formáiról, amelyek közül talán a legfontosabb az, hogy ha monopolpozícióba kerül valaki, akkor járadékot tud realizá lni, és ha a politika rátelepszik a piacra, akkor szintén járadékszerű jövedelmek képződhetnek, szemben a normál profittal. S természetesen a korrupció is egy ilyen járadéktípusú dolog. Ezekről a kérdésekről értekezett ebben a számban Mihályi Péter és Szel ényi Iván, ők írták az első nyitó tanulmányt, valamint Bod Péter Ákos is. Információk szerint ez a két tanulmány volt az, amelyeket a kormányzati körök nem nagyon tudtak tolerálni, s ezért léptek közbe a történetben. Szelényi Iván egyébként nagyon büszke l ehet magára, hiszen ő megérte azt hosszú élete során, hogy a kommunista rendszerben is betiltották, és most is betiltották a tanulmányt.
