Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló:
2858 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Elnök úr, köszönöm, hogy kaptam szót. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvé ny módosítására vonatkozó T/3618. számú javaslat tekintetében érintettséget érez. A bizottság 2018. november 26án 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag döntött arról, hogy csatlakozik a törvényjavaslat részletes vitájához é s esetleges módosító javaslatait megfogalmazza. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb magyarországi nemzetiség életében a vallás fontos szerepet tölt be, a nemzetiségi identitástudat szerves, elidegeníthetetlen részét képezi. (16.30) A 2011. évi ma gyarországi népszámlálás adatai szerint a vallásról megkérdezett 644 623 fő vallotta magát a 13 magyarországi nemzetiség valamelyikéhez tartozónak, és közülük csupán 8353 fő tartotta magát ateistának, ami az említett létszám csupán 1,3 százaléka. A nemzeti ségi tudat és a nemzetiségi hagyomány csak akkor öröklődhet generációról generációra, ha az egyre újabb nemzedékek is beleszülethetnek abba és megismerhetik azt. Felelősséget kell vállalnunk az ifjabb nemzedékek neveléséért is. A diaszpórában élő nemzetisé gek esetében az átörökítés három legfontosabb színtere a család, a nemzetiségi iskola és a nemzetiségi vallási közeg. Nekünk, a magyarországi nemzetiségek tagjainak igen kedvező és fontos változást fog eredményezni a törvénymódosítástervezet elfogadása, h iszen ezt követően a 19/A. § alapján a nemzetiségi önkormányzat az általa fenntartott nevelésioktatási intézményben - törvényben meghatározott módon - hitéleti oktatást szervezhet majd, aminek a költségeit az érintett egyházzal kötött megállapodás alapján az állam fogja állni. Mindez azt jelenti, hogy az állam valóban olyan értékként tekint a nemzetiségek kultúrájára és vallási hagyományaira, amelynek őrzése és átörökítése közérdek, erre való tekintettel pedig a továbbiakban nemcsak a nemzetiségi oktatás, hanem az ennek keretében szervezett hitoktatás költségeit is fedezni akarja. A magyarországi nemzetiségek szerencsésnek mondhatják magukat itt, Magyarországon, mert a magyar jogrend, az Alaptörvény és az Alaptörvényben megfogalmazott elveket a hétköznapi g yakorlatban alkalmazó törvények nem csupán az egyéni emberi jogokat részesítik védelemben, hanem a kollektíven gyakorolt közösségi emberi jogokkal is foglalkozik. Idézek egy példát az Alaptörvény Nemzeti hitvallásából: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság cs ak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” További jó példa erre a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény most tervezett módosítása, amely a kollektív jog gyakorlását nem pusztán lehetővé teszi, hanem anyagilag is támogatja azt. A módosítás az egyenlő bánásmód elvére t ekintettel valódi egyenlőséget teremt az egyházak között, ugyanakkor megtartja az összhangot az Alaptörvénnyel, amely a Nemzeti hitvallásában szerepel: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. ” A módosítást követően az állam támadhatatlan módon alakíthatja ki a hozzáállását az egyes vallásokhoz, tekintetbe véve azok tényleges társadalmi súlyát és jelentőségét. A magyarországi nemzetiségek vallásai is a kereszténységhez köthetők. A Központi Stat isztikai Hivatal 2011es népszámlálási adatai szerint a vallásos nemzetiségiek között a római katolikusok voltak a legtöbben. Nem is olyan régen, két hete azokról az időkről beszéltem önök előtt, amikor Lengyelország 123 éven át nem létezett Európa térképé n. Most példaként kell megemlítenem azt a nemzetmegtartó szerepet, amit akkor, illetve a XX. század '80as éveiben is játszott a lengyel egyház. Éppen Karol Wojtyła, a leendő pápa biztatta azzal a híveket, hogy „ne féljetek”. Leginkább az egyház köré gyűlt ek össze azok az emberek, akik e korszakokban pozitív változásokat indítottak el a nemzet történelmében. Elegendő itt akár csak a Magyarországon is ismert Popiełuszko atya nevét megemlíteni, aki a hit és a szabadság nevében
