Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
2832 Természetesen lehet meghatározni munkaidőkeretet, eddig is lehetett, de ez csupán a k özszféra vagy a közszolgák, vagy az ilyen értelemben vett munkavállalók kisebbségére vonatkozik, és a törvény rögzíti ezeket a garanciákat. Tehát azt szeretném kérni, ne mondják azt, hogy 40 óráról 48 órára változik a munkaidő, mert ez egészen egyszerűen n em igaz. A másik dolog, amire szeretnék reagálni: a rendeletalkotásra adott felhatalmazások. Megértem, hogy a papírban az van leírva, hogy ennyi felhatalmazás, rendeletalkotásra adott felhatalmazás van a törvényben, az jogbizonytalanságot okoz, de azért mé giscsak, én nem vagyok parlamenti képviselő, de egyébként a parlamentarizmussal foglalkozom, és polgári szakmámat tekintve alkotmányjogot oktattam az egyetemen, azért annyit szerintem mint parlamenttel foglalkozók és mint parlamenti képviselők ismerjünk el , hogy azért a rendszerváltozás után 30 évvel, amikor arról beszél mindenki, hogy jelen pillanatban a törvényi szintű szabályozásokkal a magyar jogrendszer el van tömődve, és meg kellene próbálni deregulálni és alacsonyabb szintű jogszabályokban meghatároz ni azokat a rendelkezéseket, amelyek nem kapcsolódnak alapjogokhoz, amelyeknek nem szükséges, hogy törvényi szinten rendeződjenek, amelyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak - van egy ilyen nemzetközi tendencia, van egy ilyen szakirodalmi elvárás, van e gy ilyen közéleti elvárás is , akkor szerintem önmagában azt kritizálni, hogy 30 tárgykörben, kifejezetten a kormányzati igazgatás tekintetében a törvény felhatalmazást ad a rendeletalkotásra, az szerintem stratégiai szempontból és országgyűlési képviselő i minőség és megközelítési mód szempontjából egy elhibázott dolog. A szabadságok mértékére tértünk ki, azért erre röviden utalnék. Egyrészt valóban újra szeretnénk varrni ezt a rendszert, mert ez a rendszer így nem maradhat, éppen azért, mivelhogy 2008 óta a közigazgatásban eltűnt a bérfejlesztés, ennek két következménye volt. Az egyik, hogy nyilvánvalóan felduzzadt a bürokrácia, mert ha nem tudta egy állami vezető megfizetni, versenyképes fizetést adni az embereknek, akkor azt mondta, hogy akkor inkább a f eladatellátás biztonságát a létszám növelésével garantálja. És a másik, hogy ha már nem tud versenyképes bért adni, akkor adjon magasabb, jóval magasabb szabadságolási lehetőségeket, amit aztán nem fognak kihasználni a köztisztviselők, hanem amikor elhagyj ák a közigazgatást, akkor szabadságmegváltás címén illetményként ki kelljen fizetni. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer így nem fenntartható, 2018ban ezt a rendszert nem lehet, egészen egyszerűen így nem szabad működtetni, és a béremeléssel párhuzamosan pont ezért rendezzük a szabadságok ügyét is. Egyébként, hogy konkrétan mennyi legyen az alapszabadság mértéke és milyen pótszabadságok álljanak rendelkezésre, ezzel kapcsolatban nyitottak vagyunk a javaslatokra, és mi is egyeztetéseket tervezünk. A béremel és megítélése kapcsán pedig azt értem, hogy itt van egy filozófiai különbség köztünk, és természetesen ez a filozófiai különbség nem baj, ha fennmarad, de azt hadd rögzítsem, az a filozófiai különbség, hogy mi azt gondoljuk, hogy a teljesítményt össze kell kötni a bérezéssel. Tehát a közszférában is azok keressenek jobban, akik jobb teljesítményt nyújtanak. Ez a rendszerváltozás óta nem történt meg. A közszférában a törvényi rendelkezések alapján a bérezésnek semmi köze nem volt a teljesítményhez, és az önö k 20022010 közötti időszakában volt kifejezetten jellemző az a tendencia - én ezt tudom, mert egyszerű közszolgaként 2009ben kezdtem el a közigazgatásban dolgozni , akkor volt kifejezetten az tendencia és trend, hogy a bér nem teljesítményelvű, és akkor megpróbálunk a vezetők kegyéből különböző pluszjuttatásokat osztani mindenkinek, akinek lehet, különösen úgy, hogy általánosságban pedig mindenkitől elvesszük a 13. havi juttatást, de megpróbáljuk kompenzálni az egyébként hűséges, nem akarom azt mondani, hogy elvtársakat, mert nem akarom a vita karakterét erre elvinni, de a hűséges munkavállalókat. A másik az érdemtelenség ügye. Egyébként csak egy utolsó mondatot: igen, mi ezt a rendszert szeretnénk megszüntetni, és szeretnénk a bérezést egy sávon belül, e gy törvény mellékletében szereplő sávon belül, ami szerintem kellő garanciát ad arra, hogy senki nem fog kevesebb bért kapni, mint amennyi egyébként jár, azon a sávon belül a munkáltató szabadon határozhatja meg a konkrét bér mértékét a teljesítményhez kap csolódóan. Az érdemtelenségre vonatkozó megjegyzéseknél pedig ott is arra kérném a képviselőtársakat, hogy olvassák el a javaslatot, ugyan ez nincs benne a
